Szerintem elromlott a Cseppnyúl. Így 8 hónaposan beleléptünk a szeparácios szorongásos, fogzásos, folyton mászó, kapaszkodó, marcangoló őrületbe. Arról ne is beszéljünk, hogy már kapaszkodva feláll... Hát, hova rohan? Hova?
Gyümölcsöket két pofára tömi. A zöldségekkel ki lehet kergetni a világból. Jó, a zöldborsó püré valóban rettenetes, de az édesburgonya egész ehető, még Bebe is megkóstolta, holott ő tényleg nem eszik meg akármit. A rizssütiket csak és kizárólag jöttében-mentében hajlandó megenni, az etetőszékben fuldoklik tőle. Nem értem. És már most a 9 hónaposakra való rugikat hordja. Olyan magas lesz, mint a bátyja.
És dumál. Ül, figyeli Bebét és be nem áll a szája. Ha még egy kényszeresen beszélő gyerekünk lesz, kénytelen leszek zajszűrő fültokkal közlekedni itthon. Öt perc csendért... úristen, bármire hajlandó lennék. Azt hiszem az a legrosszabb, mikor a tekergő, százlábú játék, a tv, a tablet, a szagelszívó és Cseppnyúl játéktelefonja is egyszerre csipog, zenél, dumál, berreg, Bebe pedig fel-alá rohan, miközben beszél és hozzá Cseppnyúl hangosan sikongat. Olyankor az agyam szerintem teljesen leáll, kómába esik és csak arra képes, hogy kilégzés, belégzés, kilégzés, belégzés... Ha kikapcsolom bármelyiket, Bebe teljesen ledöbben, és kikéri magának, mert neki úgy volt jó. Szeptemberben hallásvizsgálatra megyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése