Have a laugh

Esküszöm, hogy Ficánka humorban jobb, mint Jim Carrey. Reggel a szokásos peluscserét intéztem a pelenkázó asztalon, éppen ott tartottam, hogy összetekertem a használt pelust, hogy bedobjam a kukába. Éppen csak pár másodpercre fordultam el. Mégis mennyi lehet, amíg az ember kidob egy pelenkát? Mire visszafordultam az egész asztal csordultig volt szarral.

Mindez tökéletesen hangtalanul történt, abban a két másodpercben, amikor elfordultam. Szerintem a döbbenetet látni lehetett az arcomon, mert Ficánka felnevetett és azzal a lendülettel lenyomta a torkán az ujját. Sugárban ömlött vissza az alig tíz perce megevett tej. Jah, és mindezt nyilván pont akkor, mikor késésben voltunk. 

Röhögtem. Ezt másként nem lehet. 

Ultimate fangirl

Most, hogy Benedict Cumberbatch bejelentette az eljegyzését Sophie Hunter-ral, rá kellett jönnöm, hogy én már évek óta arra a hírre várok, hogy bejelentse, apa lesz.

My personal hell

Tegnap behívtak a kórházba felülvizsgálatra, vagyis azt hittem, hogy arra. Csupán egy órát vártam, azért, hogy aztán egy cukiédes kis doktornő, egy másik doktornővel karöltve elmesélje, hogy ami velem történt az a totális véletlenek szerencsétlen összjátéka. Kb. a felénél bejött egy idősebb doktornő is, aki azt találta mondani, hogy ha a szülésem után kaptam volna vért, akkor nem lett volna szükség műtétre.

Ennél a pontnál kicsit kiakadtam és megkérdeztem, hogy ha kaptam volna vért, akkor a bennem maradt placenta darab meggondolta volna magát és nem kezd el burjánzani? Vagy esetleg magától eltűnik? Ekkor hirtelen csend lett, nekem pedig leesett a tantusz, hogy ők itt velem szemben attól rettegnek, hogy beperelem őket. És tanúnak van bent ez a két ember, plusz ezért készítenek hangfelvételt az egészről.

Végül azt találtam mondani, hogy szerencsére van egy egészséges fiam, én is élek, szóval, részemről a dolog lezárva, és most hazamegyek, mert két órája ülök itt a semmiért és a fiam éhes. Majd hazajöttem, busszal, mert szükségem volt arra, hogy egyedül legyek és jól kibőghessem magam.

Brainiac

Komolyan nem gondoltam volna, hogy ekkora meló egy három hónapos szórakoztatása. Esküszöm hallom, ahogy felsírnak az agysejtjeim valahányszor prüntyögni kezdek neki. Próbáltam Shakespeare szonettekkel is szórakoztatni, de nem élvezte. Így marad a prüntyögés. Két év múlva újra tanulok majd beszélni és enni. 

That`s all folks

Mennyire EZT gondolom, mennyire...

We

Olvasok egy baba-mama fórumot, próbálom kitalálni, hogy mit kapjon Ficánka karácsonyra. Mindenki áradozik egy bizonyos Jumperoo-ról, én meg próbálom kitalálni, hogy mi a fene lehet az, mert kép bezzeg nincs hozzá. Aztán egyszercsak beír egy mami, hogy:

"Mi is nagyon szeretjük, gyakran üldögélünk benne. Hamar el is fáradunk. :)"

Ettől a beírástól nem lett ugyan könnyebb, de próbálom elképzelni, hogy olyan lehet, mint egy karosszék, ahol a baba az anyuka ölében ül - értsd: mi - és a szék mondjuk ugrál (a nevéből kiindulva) vagy rezeg velük. Aztán valaki megszán, tesz be képet, és kiderül, hogy voltakép egy baby komp-ról van szó.

Miért? Miért? Miért kell többesszám első személyben írni egy babáról? Miért? Fel nem foghatom. 

Egyébként ma nem sírtunk.

Honestly

Olvasgatom a mama-blogokat, ahol minden tiszta rózsaszín cukormáz, mindenki szeret mindenkit, plüss csillámpónik és szivárvány. Ezzel szemben az én elmúlt hetem nem szólt másról csak az üvöltve bőgésről nem alvásról, szopisztrájkról, fogzásról és hányásról. A tetejében még aranyerem is van, amitől nem tudok ülni. Szóval, welcome on the mothership. Nekem igazából csak egy kérdésem lenne, hol van a mi rózsaszín cukormázunk és szivárványunk?

Végül mivel nem bírtam tovább cérnával és már könnyekkel sem, elcipeltem orvoshoz. Ott bezzeg nem üvöltött. Nah jó, de. Miután levettem róla a bodyt és elpanaszoltam a bőgést, a nem alvást, a szopisztrájkot, a fogzást és a hányást. Ő meg ott feküdt, rózsaszín bőrével, puttószerű görbületekkel, üvöltve. A doki megvizsgálta, becsületére mondva, alaposan. Majd annyit mondott, hogy teljesen nyilvánvalóan egészséges baba és gratulál, hogy ilyen szépen gondját viselem. Oké, ennél a pontnál kezdtem el sírni.

Sírtam, mert nem értem, hogy ha annyira egészséges, akkor miért üvölt állandóan, miért nem alszik, miért nem eszik, miért hány... stb. Végighallgatott, majd ezt mondta - szó szerint megjegyeztem:
"Kedves Anyuka, a babák bőgnek. Minden baba bőg. Valaki bevallja, valaki nem. Vannak időszakok, mikor nem alszanak, nem esznek, üvöltenek, hánynak és fogzanak. Aztán vannak időszakok, mikor bőgnek, hisztiznek, csúnyán beszélnek és hánynak. És lesznek időszakok, mikor mindezeket visszasírja. A kisfia azért bőg, üvölt és kapaszkodik magába, mert maga az anyukája, megbízik önben és tudja, hogy csak maga az egyetlen, aki a problémáit orvosolni tudja. És amennyire én látom, remekül teszi."

Kifele menet még megkérdezte, hogy írjon e fel nyugtatót vagy akarok e szakemberrel beszélni. Nem akartam egyiket sem. Én igazából csak azt akarom, hogy Ficánka boldog legyen. Félék, hogy én ehhez kevés vagyok, hogy nem értem a jelzéseit. Illetve félek, hogy nekünk sosem lesz rózsaszín cukormázunk, pónikkal és szivárvánnyal.