2014. november 5., szerda

My personal hell

Tegnap behívtak a kórházba felülvizsgálatra, vagyis azt hittem, hogy arra. Csupán egy órát vártam, azért, hogy aztán egy cukiédes kis doktornő, egy másik doktornővel karöltve elmesélje, hogy ami velem történt az a totális véletlenek szerencsétlen összjátéka. Kb. a felénél bejött egy idősebb doktornő is, aki azt találta mondani, hogy ha a szülésem után kaptam volna vért, akkor nem lett volna szükség műtétre.

Ennél a pontnál kicsit kiakadtam és megkérdeztem, hogy ha kaptam volna vért, akkor a bennem maradt placenta darab meggondolta volna magát és nem kezd el burjánzani? Vagy esetleg magától eltűnik? Ekkor hirtelen csend lett, nekem pedig leesett a tantusz, hogy ők itt velem szemben attól rettegnek, hogy beperelem őket. És tanúnak van bent ez a két ember, plusz ezért készítenek hangfelvételt az egészről.

Végül azt találtam mondani, hogy szerencsére van egy egészséges fiam, én is élek, szóval, részemről a dolog lezárva, és most hazamegyek, mert két órája ülök itt a semmiért és a fiam éhes. Majd hazajöttem, busszal, mert szükségem volt arra, hogy egyedül legyek és jól kibőghessem magam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése