Ez van, durván kinyírtam a mobilomat. Először a wc-ben landolt, gyönyörű ívet eresztett meg, majd eltűnt a papírok ölelő karjai között. Szentségelve és röhögve bányásztam elő, elvégre tök vicces, ha az ember lánya lepisili a telefonját. Megmenthető volt, száradt egy napot, szépen körbetörölgettem popsitörlővel (érted... popsitörlővel... ez mekkora...) és működött. Ez történt egy hete. Tökéletes beparázós dolog volt, elvégre imádom a telefonomat, rajta van a fél életem, a másik fele meg a laptopomon. Belehalnék, ha elveszíteném a fél életemet, elvégre én nem vagyok Voldemort.
Tegnap reggel hazaesve az utolsó éjszakás műszakból (isten éltessen, óraátállítás!), annyira fájt a műtött kezem, de annyira, hogy vajazó késsel is simán bevállaltam volna egy amputációt. Begörcsölt, húzott, én meg leizzadtam 5 kilót, mert hiába nyomtam, simogattam és ütögettem, csak fájt tovább. És ez volt az a pont, mikor a fürdőkád már éppen tele volt, nekem meg béna a bal kezem - nagyjából csak szatyor cipelésre alkalmas - és nanáhogy a bal kezemmel próbáltam elzárni a vizet és közben nanáhogy csörgött a telefon. A többit mindenki el tudja képzelni.
Gyönyörű ívben landolt, tökéletes csobbanással érkezett. Kicsit bugyborékolt, majd teljesen elsüllyedt. És hiába kaptam utána a béna bal kezemmel, csak hosszú, végtelennek tűnő másodpercek múlva sikerült előhalásznom a kád aljáról. Akkor még működött, utolsó erejével felhívta A.-t. Vagyis hívta volna, de az első kicsengés örökre elnémította. Száradt egy napot, kapott hajszárítót, meleg napsugarat, defibrillátort, újraélesztést... de nem működik.
Mi ebből a tanulság? Laptoppal kerüld el a fürdőszoba tájékát is Rézi.
Ui.: És ezúton szeretnék megkérni mindenkit, aki szeret és aki nem, hogy küldje már el a telefonszámát e-mail-ben vagy sms-ben mert jelen pillanatban valami csodálatos módon csak az APEH telefonszáma van meg és velük valahogy nem akaródzik beszélgetni. Thx.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése