2013. június 21., péntek

Father's day

Lassan már egy hete volt ugyan, de valahogy vagy időm nem volt írnom, vagy kedvem. Az igazság az, hogy engem ez az ünnep elég váratlanul ért. Tudtam, hogy van ilyen, de nem gondoltam, hogy legalább akkora hagyománya van, - értsd: lehet venni üdvözlő kártyát - mint az anyák napjának. 

Már csak azért sem volt fontos számomra ez a nap, mert nekem nem volt szerencsém jófej, kedves apukához. Az apámmal való kapcsolatos leginkább semmilyen, nincsenek vele kapcsolatos érzéseim, legutoljára 7 éve láttam, a keresztapám temetésén, annyi éppen elég is volt belőle. Azért is furcsa, hogy E.-nek napi kapcsolat van az apukájával, és most, hogy én is ideköltöztem nekem is. Nyilván az is furcsa, hogy normális családban élek, ahol apa, anya, gyerekek. És mindenki normálisan beszél a másikkal. Hosszú hónapok óta alig pár napja hallottam őket először veszekedni, ami borzasztóan meglepett és nagyon meg is ijesztett, egészen addig, míg meg nem hallottam a röhögést, ami utána következett. Szóval ebben a családban normálisan veszekedni sem lehet, főleg azért, mert anyuka végtelen türelemmel rendelkezik, apuka meg leginkább odakint molyol a kertben vagy a karosszékben alszik, miközben azt színleli, hogy snookert néz.

Szóval, első körben vettünk neki kártyát, kertészeset, mert ugye azt szereti. Aztán E. azt mondta, hogy tesz bele pénzt. Nah, ezen kicsit fentakadt a szemöldököm. mert nekem eszembe nem jutna mondjuk anyák napjára pénzt adin az anyukámnak. De pl. ilyenkor látszik az, hogy nem egyforma kultúrában nevelkedtünk. Kérdeztem hát, hogy mennyi pénzre gondolt? Mondta, hogy egy 10-es elég lesz. Próbáltam belegondolni, hogy mi mindent fog venni ebből a féktelen mennyiségű pénzből és elfogott a röhögés. Mondtam, hogy én is beszállok a pénzbe és beleadok egy 10-est én is. Persze poén volt, de E. komolyan vette, így egy 20-as került a borítékba. Még a délután folyamán kiderült, hogy E.-nek volt igaza, mert a tesója és a férje is egy huszast tettek a borítékba, a gyerekek meg két kártyával letudták az egészet. Aztán estére meg apuka kedvenc kajája volt, szőlőlevélbe csomagolt rizses marhahús - fasírt. Ami egyébként elképsztően finom, nem is értem, hogy mi magyarok miért is nem ismerjük ezt az ételet. Persze az is lehet, hogy ismerjük, csak az én gasztronómiai tapasztalataim hiányosak.

Ebből az egészből egyébként csak annyit akartam kihozni, hogy É. húgom végre megnyugodjon és elhiggye, senki sem akar engem Törökországba szöktetni, muszlim vallásra kényszeríteni és csadort hordatni. Ez a család tényleg nem erről szól. Hanem a kultúrák békés együttéléséről, amit még nyilvánvalóan nekem is tanulnom kell.


4 megjegyzés:

  1. szerintem ez is csak székelykáposzta! :D

    VálaszTörlés
  2. szerintem ez a töltike nevű kaja, nem?

    VálaszTörlés
  3. E. személyében kaptál egy plusz családot, s ha jól sejtem,nem is akármilyet, hát ez nagyon jó!!

    VálaszTörlés
  4. @blackett: Igazad van, ott a pont!

    @A:Bezony, és hát erősen gondolkodunk, hogy bővítjük is ezt a családot. :)

    VálaszTörlés