And so on...

Kicsit zsúfoltra sikerültek az elmúlt napjaink, a szokásos dolgozunk, hazajövünk kombót megzavarták olyan dolgok, mint váratlan hétvégére kapott off, születésnap és oxfordi kirándulás.Szóval, mikor azt gondoljuk viszonylag nyugalom van, akkor mindig van valami, amivel nem számolunk, vagy nem úgy jön ki, ahogyan tervezzük. Vagy, ahogy szokott, más tervez helyettünk.

E. születésnapja persze egy fix pont volt, amit nagy családi titkolózás előzött meg, mert ha csak kiszagolja mi a meglepetés, abban a pillanatban kutatni kezd utána és már vége is az egésznek. Ezért aztán hetek óta rejtegettem az ajándékokat barátoknál és anyóska szekrényében. Kértem, hogy vegyen ki egy szabadnapot, hogy együtt legyünk ezen a jeles napon, de E. annyira lojális a cégéhez, hogy hallani sem akart róla. Így a jeles napon elment dolgozni, én pedig elzarándokoltam a barátokhoz begyűjteni az ajándékot, megszerezni a hozzávalókat és hazacipekedni. Aztán összeállítani, bekészíteni, hogy mire hazajön már minden készen és becsomagolva várja. Mivel erősen kávéfüggő, ezért kapott egy szuper kávéfőzőt, amivel habot is lehet csinálni. Hozzá olyan kávét, amit már korábban kiválasztott, de kávéfőző hiányában nem vettük meg. A plusz meglepi egy festővászon, olajfesték, ecset- és késkészlet volt. Fantasztikus volt, ahogy reagált. Habos kávét szorongatva bontogatta az ajándékait. Anyóskától és Apukától csilli-villi fejhallgatót kapott, húgától és annak családjától amazon-on levásárolható ajaándékkártyákat és persze mindenkitől nagyon vicces üdvőzlő lapokat. Szuper volt látni, ahogyan meghatódott, ez a nagy ember és az ő apró ajándékai. Innentől kávéval a kezében, fején fejhallgatóval próbálgatta az ecsetek fogását. (Nem, kép nem készült róla, arról viszont igen, hogy milyen kicsi vagyok a közös ágyunkon ülve.)

Közös hétvégén pedig sikerült bevásárolnunk E.-nek a nyaralásra, vettünk gurulós bőröndöket, vékony cipőt és pólókat. Én is kaptam gurulós bőröndöt, pöttyöset, mert cuki és mert én is az vagyok. Aztán nagyjából ezzel el is telt a szombatunk. Letudtuk a havi kötelező mozit is, és felhoztuk magunkat megint filmekből és sorozatokból. Most már újjult erővel várjuk a következő Sherlock-ot és Doctor Who-t.

Oxfordba E. nem akart jönni, szabadságot sem akart kivenni, így egyedül mentem, vagyis Molyos Maateval, akivel ezt a kirándulást már elég rég óta terveztük. Sajnos, ha valaki úgy jön, hogy ez és ez a nap van betervezve és ehhez kell alkalmazkodni, akkor ez nem mindig megy, mert a kikért offokat vagy megadják vagy nem. Szerencsére nekem megadták, így mehettem Oxfordba, viszont volt még egy pár ember, aki akart jönni, sajnos a munka nekik közbeszólt. Korán érkeztünk Oxfordba, de nem baj, mert a nap nagyrészét úgyis sétálásra terveztük. Nem nagyon voltunk időponthoz kötve sehova. Sikerült is körbejárnunk mindent ami Maate tervében szerepelt, sőt mután felfedeztük, hogy a város nem is olyan nagy, így Tolkien házát is beiktattuk és körbejártunk olyan helyeket is, amik nem szerepeltek a tervben. Képek facén, ott meg lehet csodálni a csodálatos bohócnadrágomat is, ami szerintem nagyon menő. Illetve aki szemfüles, az felfedezhet néhány ismerős helyszínt is a felkeresett helyek között. Ez nem véletlen, Oxford bizony bővelkedik Harry Potter forgatási szinekben, C. S. Lewis-t is megihlető helyekben, Tolkien-t sejtető titkos kertekben. A buszút szuper árát tekintve pedig azt kell mondjam, mostantól a vidéki Anglia sincs biztonságban tőlem.