Bristol vol. 2.

Hétvégén korán keltünk, kisettenkedtünk a házból, megreggelizünk a kedvenc helyünkön, majd rohanvást megérkeztünk a Victoriára, ahol már bent állt a busz, gyakorlatilag startra készen, amint felszálltunk, már indult is. Kicsit olyan volt, mintha rossz buszra szálltunk volna, mert tele volt 18-20 éves fiúkkal, lányokkal, épp csak volt helyünk. Azt persze el is lehetett felejteni, hogy aludjunk vagy pihenjünk egy kicsit, mert minden felől kiabálás és röhögés hallatszott, pont mint egy osztálykiránduláson. Később megtudtuk, hogy profi táncosok, akik fellépésre igyekeznek Cardiff-ba.

Szerencsére mi Bristolban leszálltunk, ahol eső fogadott minket és Krisz. Elmentünk hozzájuk, útközben megálltunk fish&chips-et venni, amiből jól belaktunk náluk. Majd megnéztük a szállásunkat, ami élőben még csodálatosabb volt, mint a képeken, tetézve azzal, hogy a házigazdáink elképesztően kedvesek, nyitottak és bohókásak voltak. Innen az SS Great Britain-hoz mentünk, ami egy eszméletlen jó hajómúzeum. A srácok olyanok voltak mint a gyerekek, de a facebookos képeken láthatjátok, hogy én sem tudtam kibújni a bőrömből. Ha Bristolba jártok ki ne hagyjátok! 

A kikötő partján végigsétálva betértünk a Bristol Museumba, ahol a város törénelmével és kultúrájával ismerkedtünk meg. Majd érintve Banksy egyik graffitijét betérünk az Arnolfini gallériába is. Innen kilépve a szél annyira feltámadt, hogy még E.-t is majd elfújta. De minket nem állíthatott meg! A város főterén gasztonómiai fesztivál zajlott, vicces walesi zenészekkel a színpadon. Innen egy rövid sétával felmentünk megnézni a székesegyházat. Ezután döntött úgy Ficánka, hogy most már elég volt a rázkódásból, korán kelésből, fish&chips-ből és Bristolból. Fáradtan elautókáztunk Kriszékhez, ahol E. végre ihatott igazi házipálinkát és ettünk fasírtot, meg pizzát, miközben régi fényképeket néztünk a hajdan volt életünkről, az útépítésben eltöltött szebb napjainkról. Abban maradéktalanul egyetértettünk, hogy a főnökünknél nagyobb segget a világ még nem látott, de a munkánkat és a társaságot mindennél jobban szerettük.

A nosztalgikus hangulat után a szállásunkra autóztunk, mert E. már a kezdetektől fogva azzal nyaggatott, hogy ne maradjuk sokáig, mert ő ki akarja próbálni A Kádat. A Kád egyébkét valóban maga volt a csoda, aranyozott lábakon állt a fürdőszoba közepén, a fehérre festett boltívek alatt, az ágyunkból csudaklassz rálátással. Még szép, hogy mindketten kilubickoltuk magunkat benne. Közben pedig megnéztük az ominózus dalfesztivált. Ha a kád csoda volt, akkor az ágyunk meg álom, én még ilyen kényelmes, pihe-puha fekhelyen még nem aludtam soha. Nem is csoda, hogy a hetek óta makacs náthánk a szél ellenére is sokat javult az átaludt éjszaka hatására.

Reggel meséket néztünk a tvben és elterveztük, hogy életünk végéig itt maradunk ebbe a szobába és nem mozdulunk ki. Aztán éhesek lettünk és muszáj volt felmenni reggelizni. Házigazdánk már várt minket terülj-terülj asztalkával. Mézes müzlit ettünk kókusztejjel, friss eperrel és málnával. Majd betoltunk néhány málnalekváros pirítóst, amire frissen facsart narancslevet ittunk. Közben a házigazdánkkal beszélgettünk művészetről, festészetről, építészetről, Bristolról és kicsit a politikáról is. Jó hangulatban búcsúztunk el, megigérve, hogy Ficánkával is eljövünk hozzájuk.

Krisz már várt minket, hogy elmenjünk a hídhoz, ami lélegzetelállító. Magas, karcsú és gyönyörű. Megmásztuk a csillagvizsgálót is, és aláereszkedtünk egy barlangba is. Végezetül a Blaise kastély és park következett. A kastélyban fantasztikus helytörténeti múzeum van, a gyerekjátékokon át a lakberendezési tárgyakig, sőt még egy régimódi osztályteremnek is helyt ad, ahol a gyerekek a saját bőrükön tapasztalhatják meg milyen volt iskolásnak lenni régen. A parkja hatalmas és csodaszép. Buja évszázados fákkal és süppedős pázsittal.

Sajnos a buszunk indult vissza Londonba, és mi fájó szívvel intettünk búcsút Bristolnak és Krisznek. Fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk haza. Igazából nem tudjuk eldönteni, hogy Bristol szépsége vagy a kiszakadás a mókuskerekünkből volt ránk nagyobb hatással. Valószínűleg mindkettő. Bármikor visszamennénk újra.