A harmadik hónap érezhető változásokat hozott, főleg az utolsó két hét. Eljutottunk ugyanis odáig, hogy már üvöltés és hiszti nélkül tudunk huzamosabb ideig házon kívül tartózkodni. Így voltunk vendégségben Bencééknél, aki Ficánkánál másfél hónappal idősebb. Érdekes volt látni, hogy Ficánka bár pont akkora volt, mint Bence, egy csomó mindenben le van még maradva a korából adódóan. Így viszont azt is láttuk, hogy hamarosan képes lesz dolgokat akarattal megfogni és tudatosan a szájába gyömiszkölni.
Következő hétvégén pedig vidékre utaztunk, a szomszédos Kent megyébe, találkozni E. régi haverjával, feleségével és két fiával. Gyönyörű házban laknak, elképesztően csodaszép környezetben. Pont olyan, ahogyan az ember a vidéki Angliát elképzeli. Ficánka pedig édes volt, mosolygós, mindenkit az ujja köré csavart. Végül két hatalmas zsák ruhával távoztunk. Nagyjából úgy néz ki, hogy egy éves koráig zoknin és bodykon kívül semmit sem kell vennünk neki.
Egyre többször szóba kerül, hogy vidékre kéne költöznünk, pl. Kent ideális lenne, mert közel van Londonhoz, olcsó, csodaszép, jók az iskolák és jókat lehet kiránduli. Egy szóval pont olyan lenne, mintha otthon laknánk, és valószínűleg imádnám is. Bennem mégis vannak kétségek. Leginkább azért, mert az összes ismerősöm, barátom Londonban van és nekik nincs lehetőségük, pénzük engem csak úgy meglátogatni. Egyszerűen utálom még a gondolatát is annak, hogy megint új ismerősöket, barátokat keressek. Én a saját régi barátaimat akarom vissza. Arról nem is beszélve, hogy egy csomó múzeumot és parkot akarok Ficánkának megmutatni, ha elköltözünk ezek csak hétvégi programok lesznek és nem olyanok, hogy reggel metróra ülünk és világot látunk. Persze ezektől a gondolatoktól nagyon rosszul érzem magam, mert ezek az én vágyaim és nekem most a fiam érdekeit kéne szem előtt tartanom, mint jó levegő, iskolák, nyugodt környezet.
Gyorsan le is írom, hogy milyen sokat fejlődött, pl. tud már hangosan röhögni, textil pelust csócsálni, nyálbuborékokat fújni és különböző idétlen pofákat vágni, dolgokat megmarkolni ís tartani. Szerencsére egyre kevesebbet sír, bár az időjárás változásokat rendre megsínyli, így pl. ma is nyűgösebb a szokásosnál. És persze, hogy kerek legyen a történet, beindultak a fogai. Szerencsére mostanra bevásároltunk minden gélt, granulátumot, lázcsillapítót, szóval jöhet bármi.
Én beismerem, hogy nem értek hozzá, de szerintem az anya elégedettsége és a gyereké közt van összefüggés. Ficánkát egyelőre az érdekli, hogy akárhol is van, te ott legyél, és pont leszarja, hogy az London vagy Kent. EGy-két évig szerintem lelkiismeretfurdalás nélkül tedd félre ezt a problémát.
VálaszTörlés