Hát, megtörtént végre. Mármint a találkozásom a főnökeimmel. Meglepően kedélyesen telt, pedig én mindenféle borzalmakat vizionáltam előre. Még E.-nek is mondtam, hogy biztos kiborítóak és hajthatatlanok lesznek. Erre mosolyogtak és minden kívánságomra rábólintottak. Ha ezt tudom, kértem volna még fizetésemelést is.
Jövő héten hétfőn kezdek. 3 napot fogok dolgozni, 6 órában. Megkaptam az összes public area ellenőrzését. Igy aztán háromszoros hurrát az új főnökömnek, aki szintén azt gondolja, hogy a "tehetségemet" ne takarításra pazaroljam. Már most bírom a nőcit, remélem pár hónap közös munka után is ezt mondom majd róla.
Ficánkára a nagymamája és E. fog vigyázni. Egyelőre vannak fenntartásaim, de igyekszem pozítivan állni a dologhoz, mert mióta visszajöttünk otthonról kicsit enyhülni látszik a légkör. Ma már énekelt is a nagymama Ficánkának, amit soha nem tett előtte, és kicserélt egy kakis pelenkát is. Vannak még csodák. A végén még kiderül, hogy az is az én hibám volt, hogy eddig nem lehetet igazi nagymama... ne, ne legyen ebben igazam.
Azt még le kell írnom, mert elfelejtem, hogy Ficánkának jönnek az őrlőfogai, ezért aztán kicsit folyik az orra, és könnyezik a szeme. Ennek ellenére pár napja csudaklasszul alszik éjjelente. Nem tudom minek köszönhető ez, de nagyon hálás vagyok érte. Remélem így is marad. Jah, és még egy jó hír, hogy a kormány 15-ről, 30 órára emelte a 3-4 évesek ingyenes oviját. A végén még megérjük, hogy Ficánka is óvodás lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése