Breakfast

Reggelit próbáltam készíteni Ficánkának, mikor észrevettem, hogy elfogyott a kedvenc zabpelyhe. Vagyis van benne éppen három kiskanálnyira való, amivel valószínűleg nem fog jól lakni. Isten áldja, azokat a férfiembereket, akik az üres dobozokat visszateszik a helyükre, ahelyett, hogy szólnának róla, hogy elfogyott. Grrrr...

Sebaj, majd csinálok a másikból, gondoltam én balgán. Két kanál után fintorogva tolta el magától. Hát, akkor tejbegríz! Még jó, hogy előrelátóan szójatejből csináltam, mivel két falat után ez is nálam landolt. Babakeksz, kétféle biztos, ami biztos. Félig elrágva, majd belém törölve, a másik fele a szőnyegbe taposva. Úgy sejtem, ez sem vált be.

Végül kínomban kibukott belőlem a kérdés: akkor mégis mi a bánatot ennél, édes gyermekem?

- Bread! (Kenyér!) - Felelte Ficánka és nyomatékosan a kenyeres dobozra mutatott.

Hülyeanya... Mikor fogom végre megszokni, hogy képes elmondani mit akar és nem nekem kell kitalálnom?