2016. április 21., csütörtök

Sentence

Annyira klassz napunk volt ma, hogy szinte papírra kívánkozik. Kezdjük ott, hogy potom pénzért birtokunkba került egy cuki tűzoltó autó gyerekágy. Ficánka oda meg vissza volt érte, de tény, hogy egyelőre még nem alváshoz használja, sokkal inkább szeret ugrálva nínózni rajta. A gyerekszoba kezd igazán formát önteni, egyik oldalon színes, autós tapéta, másikon csillagos, fehér. Autós lámpabura, kék függöny. És most az ágy. Ha tehetném beköltöznék.

A nap másik fénypontja, hogy Ficánka nyafogás és különösebb fintorgás nélkül megette az ebédjét, mindezt három óra nappali szunya után. Egy szavam sem lehet. Ebéd után hármasban elsétáltunk a parkba, útközben szedtünk kavicsokat, tollakat, megbámultuk az Orwell folyót. A parkban mókusokat etettünk, kutyákat simogattunk, botokat gyűjtöttünk... és a cukiságnak még nincs vége! Mert elbandukoltunk a kacsákhoz, láttunk mandarin récéket, halacskákat és igazi teknőst vízben úszkálni. 

Ez volt az a pont, amikor Ficánka jól hallhatóan közölte:
- I did a poo! (Bekakiltam) - és rábökött a popsijára.
Teljesen lefagytam, egy: a gyerekem mondott egy szép szabályos mondatot, kettő: végre, meg tudja mondani, ha kakis a pelus, három: el kell kezdenünk gyakorolni a bilizést. Utolértük E.-t, egy padon kicseréltük a pelenkát, miközben megbeszéltük, hogy a mi dumaláda kisfiúnk már nem csak szavakkal és babadumával kommunikál, hanem mondatokkal is. Egészen elképesztő.

Kicsit még lézengtünk a parkban, majd hazafele bementem a kedvenc lengyel boltba kolbászt venni a holnapi rakott krumplihoz. Itthon vacsora készítés közben Halász Juditot néztünk (szombaton megyünk, fel kell készülnünk), persze végigbőgtem az egészet, igazán szuper lesz majd a koncerten is, ha ugyanezt eljátszom. 

Vacsora alatt Ficánka csak turkálta az ételt, pedig a kedvence volt, rizs és csirke. Tologatta a rizsszemeket ide-oda elmélyülten, de a szájába egy sem került. Kicsit noszogattam, hogy egyen, hát a nagy turkálás közben nem kicsúszott a száján:
- I don't want dinner. (Nem kérek vacsorát)
Azt hiszem a döbbenet mindkettőnket letaglózottt, mert E. szó nélkül kivette az etetőszékből Ficánkát és némán bámultunk utána, ahogyan bement a szobájába az ágyára nínózni.

Most mondhatnám azt, hogy mindennek tetejében este gyönyörűen magától elaludt, de az igazság az, hogy közel egy óra harc volt megint az elalvás körül. Mert nyilván mindenkitől külön el kell köszönni, lehetőleg többször, jó hangosan (Night-Night Daddy, Night-Night Mummy, Night-Night Brümmm-Brümmm, Night-Night Bibba) és puszihegyek, majd röhögés, aztán újból mindez elölről.

Most viszont már alszik, álmában jó erősen magához szorítja plüssbárányát és néha alig hallhatóan brümmög és nínózik. Biztosan az új ágyáról álmodik.

6 megjegyzés:

  1. :D Hűha, nem semmi, hogy már mondatokban beszél! :) Szuper kissrác!

    VálaszTörlés
  2. Jaj, hát ez tényleg nagyon-nagyon cuki volt! :)

    VálaszTörlés
  3. :) Dearanyos!

    (A Halász Judit koncert miatt ne aggódj: amikor mi voltunk, a felnőttek háromnegyede minimum két számnál elbőgte magát - én többnél.)

    VálaszTörlés
  4. micsoda nagyfiú lett belőle, már mondatokban beszél, istenkém :) képet a nínóágyról!!!!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon élethűen mesélted. :) Még én is elcsodálkoztam.

    VálaszTörlés
  6. Ja és Halász Judit koncerten teljesen normális, hogy normálatlanul bőgnek a szülők. :D

    VálaszTörlés