Heritage weekend

Kicsit szomorú voltam, hogy szombaton lemaradtunk a Heritage napról, mert úgy tudtam, hogy vasánap már semmi sem lesz nyitva. Így szuper meglepetés volt, mikor reggel beugrottunk, hogy az egyik kedvenc épületünk, ahova mindig is be akartunk menni, nyitva volt. 

A Silent Street 3-5 a 16. században épült, fa gerendás, gyönyörű ház, ami egykor fogadóként működött, majd később könyvesboltként. Belül zegzugos, szűk csigalépcsős ház, fa stukkókkal, gerendákkal. Egy pici kert is tartozik hozzá. Év elején vette meg a tulajdonosa 400 ezer fonttért. A felújítást még nem kezdhette el, mert mindenféle engedélyekre vár. És mivel műemlék épület szigorúan meg van határozva, hogy kikkel újíthat fel és milyen anyagokat használhat.

Az Ipswich Insitute and Library az egyik kedvenc helyem Ipswich-ben. Ez egy független könyvtár, nagyon hangulatos kávézóval. Avatatlan szemlélőnek fel sem tűnik, mert az utcáról csak egy teljesen szokványos kapu, beépülve Office Shoes és Pandora ékszeres közé. Belül azonban hatalmas gipszstukkós terem, szuper könyves és magazinos kínálattal. És itt lehet jelentkezni külöféle esti kurzusokra is, amelyek annyira népszerűek, hogy hosszú váró listáik vannak. Nyelv kurzusok, különböző szinten, hangszeres, rajz, festő, pszichológiai és építészeti kurzusok, eszméletlen színes felhozatal és nagyon-nagyon baráti áron.

Admiral's House az Ipswich Institute gondozásában van. Itt tartják a kurzusaikat. II. Charles uralkodása alatt épült. Az épület eleje viszont késő György korabeli. Benjamin Page admirális otthona volt egykor. 1820-ban Wellington is meglátogatta. Az éttermét csak az Insitute tagjai használhatják, a kávézóját viszont mindenki. Az emeleti szobákban tartják a kurzusaikat, elképesztő atmoszférát teremtve ezzel.

Hazafelé még beugrottunk a kikötői Old Custom House-ba is, aminek sajnos csak a földszintje volt nyiva. Gondolom azért, mert az emeleten a kikötő irodái vannak. Viszont szuper bemutatóterem volt kialakítva arról, hogy régebben itt volt a kikötő fő raktára, és milyen fontos szerepet játszott Ipswich a hajózásban. Sajnos Bebe kedvenc hajójára a Victor vitorlásra már nem fértünk fel, pedig jó lett volna egy kicsit kihajózni.

Jövőre majd jobban felkészülünk, mert az ingyenes városnéző buszt is jó lett volna elcsípni. A sok más épületről meg nem is beszélve. Elképesztően élvezem, hogy Bebével már lehet ilyen programokat is látogatni. Ehhez azért az is kell, hogy láthatóan nagyon okosan és gyerekekre abszolút felkészülve csinálták meg az egészet. Sehol sem láttunk vagy hallottunk olyan megjegyzést, hogy miért kérdez, beszél hangosan Bebe, illetve hogy miért megyünk milliószor körbe-körbe mindenhol. Egész egyszerűen hagytak minket a magunk tempójában körbenézni, Bebét felfedezni.