Sztárok tweeterjét azért is jó követni, mert minden alkalommal rájövök, hogy mekkora foss is az életem. Nem, nem a csini rucik, és a puccos rendezvényeiket akarom, de még a híres barátaikat sem, hanem azt a lazaságot, ahogyan egyik országból egy másikba utaznak. Mindeközben kurvára nem érzik, hogy mennyire is szerencsések.
Oké, abbahagytam. Az van igazából, hogy a fagyigyárban három pszichopatával kellett dolgoznom az éjjel, egy tök új gépen, miközben a jobb fülemben folyamatosan ment az üvöltözés. Ma be fogom jelenteni, hogy műszak végéig csendkirályt játszunk, aki megszegi, azt helyben kibelezem, még akkor is, ha ezzel felkerülök a listájukra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése