Bepótolom a sok-sok elmaradást film- és sorozatügyileg. Elkezdtem a Bad guy koreai doramát, amit Danától kaptam. Egyenlőre még nem tudom kinek az oldalán állok, tele vagyok érzésekkel jókkal-rosszakkal egyaránt. Elég megosztó sorozat, lassan is haladok vele. Azt már most tudom, hogy Mo Ne határozottan idegesít, ennél jobban csak a pöttyös orrú kis csaj húga. Egyébként attól egész egyszerűen frászt kapok, ahogy a férfiak úgy fejezik ki a nők iránt érzett szeretetüket, hogy hátba veregetik őket. Hátba veregetik. Komolyan sírok.
Aztán megnéztem A pap-ot. Tudom sok embernek nem tetszett, mert amolyan "felbosszantják, megbosszulják" film. Viszont jó benne az új fajta vámpír ábrázolás, bár elég erősen hasonlít a kivitelezése a Legenda vagyok zombijaira. Paul Bettany szerintem tökéletes a pap szerepére, kár, hogy A Da Vinci-kód albínóját próbálták vele utánoztatni. (Oké, ezek után mindenkinek az jön le, hogy ez egy nem túl jó film, de pont passzol a "tévé elé kucorodunk, vámpíros filmet nézünk" estékhez.)
Olvasok is rendületlenül. Tart még nálam az "olvassunk minősíthetetlenül rossz könyveket" korszak. Most éppen a Gyémántfiúval, amit valami oknál fogva mindig Csillagfiúnak mondok. Ezzel is borzasztó lassan haladok, mivel oldalanként muszáj megállnom sírni. A könyv annyira bűn rossz, hogy simán lehetne Guantanamo-ban ezzel vallatni a foglyokat. Aztán szerintem csak elég lenne éjszakánként belesúgni a rabok fülébe, hogy: Szurovecz Kitti és azt is bevallanák, amit soha nem is csináltak.
Ezt a végtelenül bűn rossz könyvet csak Szilvási némájával tudom egy kicsit feledni, mert az ő fiú szereplői legalább nem mondanak olyat, hogy: "Nézz rám! Ferde a mosolyom, nem egyforma a két fülem! Az orrom túl lapos, az arccsontom túl széles, a szemem színe pedig... meghatározhatatlan, sárgás-zöldes katyvasz az egész!" Ugye, mondtam, hogy sírok?!
A 22-es csapdája, még mindig a topon nálam. Azzal a könyvjelzővel megfejelve, amit még a Savaria Fesztiválon vettem. Vérhozsánna Anne Rice-tól, mert vámpírokból sosem elég. Harry Potter második rész, mert most esett le, hogy év végéig ki kell olvasni mindet. És a legkedvesebb mesekönyvem, a meseolvasós kihíváshoz.
Még mielőtt bárki megkérdezné, közben dolgozni is járok, élem az életemet. Olyan kérdésre nem válaszolok, hogy honnan van nekem ennyi időm, mert szerintem mindenkinek arra van, amire akar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése