Nagyjából egy éve nem voltam beteg, leszámítva a béna megfázásokat, ami neocitránnal frankón kezelhető. Most viszont itthon ülök, állok, fekszem, mert sehogy se jó. És persze sokat kell innom, meg minden, ami ezzel jár. Az éjszakát már így is félig a wc üldögélve töltöttem, ha nem, akkor olvastam, sóhajtoztam és borzasztóan sajnáltam magam. Biztos Jevának is nagyszerű éjszakája lehetett, hála nekem. Arról nem is beszélve, hogy az ügyeletes orvos nem jött ki, azt üzente (...elfogyott a regimentje) igyak sokat, amit nyilván magamtól is tudok, szeretem, ha hülyének néznek.
Így a fagyigyárba tett látogatásom ma elmarad, a főnökeim valószínűleg nem örülnének nekem, ha a nap nagy részét a mellékhelyiségben tölteném el és nem a hegesztőgép mellett görnyedve. Azt mondtam már, hogy irtóra sajnálom magam?
Update:
Nem is tudtam, hogy ilyen naaaaaaaagyon jóképű dokim van. Látszik gyakran látogatom eme műintézményt. Felállította a diagnózist, miszerint vesemedence gyulladásom van, amihez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy: minden betegség mondjon le!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése