Az van, hogy sikeresen abszolváltam az első két tételt a bakancslistámon. Kettőt egy csapásra, merjünk nagyot álmodni jegyében. És el kell, hogy mondjam, magam sem gondoltam volna a legelején, hogy ez ennyire könnyű lesz, illetve soha többet nem hallgatok a "jajistenemhátnemfélsz?!" szólamokra. Nem, nem félek. A világ jó.
Kezdjünk is neki gyorsan, pl. úgy, hogy kinézel egy megfelelően hosszú hétvégét (3 nap) úgy jó egy hónappal előre. Ez fontos! Aztán ráböksz a térképre, lehetőleg úgy Európa tájékán - csak, hogy a realitás talaján maradjunk - és kiválasztatsz egy kellően érdekes várost. Aztán elcsodálkozhatsz a repülőjegyek árain, és ne is habozz gyorsan, hanem foglalj! Így van egy frankó low budget repjegyed oda-vissza. Zseniális. Mivel ez A bakancslista, itt még a kaland nem ér véget!
Szállást is kell szerezni, lehetőleg olcsón (ingyen). Erre a legjobb módszer, ha regisztrálsz a Couchsurfing-re. Van egy városod, van repülőjegyed, ha jó fej vagy és szimpi, néhány pillanaton belül lesz szállásod is. Ugye, milyen egyszerű? (Én meg egy idióta, hogy ezt eddig nem csináltam.)
Választott városom, Malmö. Három éve keresztülhajtottam rajta kocsival, mikor a másik nagy kalandot (Norvégia) teljesítettem. Most viszont feltett szándékomban állt körülnézni. Kicsit későn indult a gép Ferihegyről, így ennek megfelelően 21:25-re értem Malmöbe. Szerencsére pont elértem a városba tartó buszt, így nem kellett 40 percet álldigálnom a repülőtér előtt. A buszjegyet megvehettem a buszon is kártyával, vagy a repülőtéren automatából. Tiszta egyszerű. Maga a buszút is kb. 40 perc, a repülőtér elégé kint van a városból. Nils-szel, a szállásadómmal úgy beszéltük meg, hogy ha a buszon vagyok, telefonálok. Így neki csak ki kell sétálni a vasútállomásra, ami egyben buszvégállomás is.
Megbeszéltük, hogy kin milyen különös ismertetőjel van, majd bíztunk a jószerencsében. Ami ránk is fért, tekintve, hogy mindketten úgy indítottunk: Nem is hasonlítasz a fényképedre! Röpke séta és némi ismerkedő beszélgetés után meg is érkeztünk a lakásba, ami kb. akkora volt, mint az enyém, nah, jó egy kicsit nagyobb. Elég spártaian berendezve, vagyis, hát olyan pasisan, Ikeásan. Két kanapé, egy dohányzóasztal, egy franciaágy, tv és egy hatalmas könyvespolc tele könyvekkel (Kánaán). Egy pöpetnyi fürdőszoba, egy meglehetősen nagy konyha (amiért frankón irigy vagyok) és balkon (amiért szintén). Mindez a városközpontban, és kb. 2 perc sétára a munkahelyétől. (Egy iskolában dolgozik szociális segítőként.)
A nagyobbik kanapé lett az én lakhelyem 2 éjszakára, kaptam fincsi Ikeás takarókat, párnákat, így azokat szerencsére nem kellett cipelnem. (Valahol a szállásadó nem ad ilyeneket!) Az első éjszaka kicsit szokatlan volt, főleg mivel Nils horkolt, de veszettül, így aztán némi zenehallgatással tudtam csak elaludni. Reggel aztán nyakunkba vettük a várost.
Malmö elég kicsi és egy jó térképpel (esetemben Nils-szel) gyakorlatilag egy nap alatt megnézhetőek a nevezetességek. Az első és legnagyobb nevezetesség a Tuning Torso, ami egy hatalmas toronyépület a tengerparton, elcsavart tengellyel megépítve. Sajnos felmenni nem lehet, mert ez egy igen exclusive környék, iszonyú drága lakásokkal, szóval mocskosul gazdagnak kell lenned, hogy ott élj, vagy akár csak egy levegőt is szívj velük. Viszont a közlekedési múzeum és Malmöhaus is ott van a közelben, ami mindkettő remek múzeum és ha az egyik helyen veszel belépőjegyet, mindkettőbe bemehetsz (hálistennek, mert qurva drága). A közlekedési múzeumban láthatsz régi autókat, hajókat, sőt tengeralattjárókat is. Interaktív, zseniálisan megszerkesztett múzeum. A Malmöhaus-ban pedig nagyon sok kiállítást nézhetsz meg egy időben. Az alagsorban terráriumi hangulat fogadott minket, rengeteg akváriumban különféle tengeri halak úszkáltak. Hüllők és békák tekeregtek, kúsztak-másztak (félek a békáktól). És egy nagy sötét teremben megfigyelhetted a gyümölcsevő denevérek röptét. Voltak kitömött állatok is, amik Svédország állatpopulációját hivatottak bemutatni. (A rénszarvas iszonyú nagy állat, de ezt már Norvégiából tudtam.) A következő emeleten geológiai kiállítás volt, kellően interaktívan és érdekesen bemutatva a föld keletkezését, a kontinensek eltolódását és a dinoszauruszokat. Újabb emeleten a svéd lakásbelső kialakulását lehetett nyomon követni, gyakorlatilag az őskortól napjainkig. (Viva Ikea!) Majd a 20-as évek emancipált nőinek ruháit, sportszereit, szórakoztató (hmmm... nem biztos, hogy szerettem volna tudni a korabeli örömszerző eszközökről...) és háztartási eszközeit (az első porszívó, Vámpír márkanévvel) lehetett megnézni. Végül a tetőtérben egy modern performance kapott helyett, ami Nils-szel csak finoman így összegeztünk: Ezek hülyék...
A múzeum éttermében ebédeltünk vagyis inkább uzsonnáztunk. Most megint szembesülnöm kellett azzal, hogy mennyire nehéz is az allergiámmal más országokban létezni, szóval nagyon nem voltam bevállalós, egy sima bolongnai spagettivel beértem. Visszafelé útba ejtettük a tankertészetet, a régi és az új könyvtárat. Átmentünk több parkon is, néhány temetőn, ami pont úgy nézet ki mint a park. Láttunk nagyon fura szobrokat, egyet pl. a mai napig nem tudok hova tenni. Majd elváltak útjaink Nils-szel, aki ennél a ponton feladta a sétálást. Férfiak!
Én viszont folytattam rendületlenül. Megnéztem pár nagyon szép parkot, templomot, vasútállomást, temetőt. Benéztem néhány boltba, vettem kaját estére és reggelire. Majd órák múlva, mikor már kezdett sötétedni, szépen visszamentem az apartmanba. Ahol Nils azzal fogadott, hogy most aztán sürgősen focimeccset kell néznünk a szomszédos kocsmába. Így aztán áttettük a székhelyünket a szomszéd kocsmába, ahol kb. én voltam az egyetlen csaj és focit néztünk. Nyilván ez a dolog nem lett volna érdekes, ha nem baráti körben, némi sörözéssel tarkítva történik. Sajnos balga módon erről nincsenek fényképes bizonyítékok, mivel Rézi tök ügyesen a lakásban hagyta a gépet. (A hülyetyúk!)
Kicsit későn értünk haza, de még néztünk pár Office részt, mert mindketten nagy rajongója vagyunk a sorozatnak, természetesen az angol verziónak. Majd alvás, Nils újabb dobhártyaszaggató horkolásával. Reggel a tegnapi estéhez mértem későn keltünk, nem mondom meg mikor, mert a pofámról lesül a bőr. Persze közöltem Nils-szel, hogy ő eleve többet aludt, mert előző nap délután miközben én a várost róttam rendületlenül, ő aludt másfél órát. Reggeli után irány a városközpont, gyönyörű épületekkel és a kikötő, olyan világítótoronnyal, mint ami a rajzfilmekben is van, tényleg piros-fehér csíkos.
Sajnos ezzel véget is ért Malmö-ben tett látogatásom, megvettem szépen a buszjegyemet a repülőtérre, és buszra szálltam. A reptérre menet Malmö nevezetességeit gyakorlatilag végig lehet látni a buszból, ismételten bebizonyosodott, hogy nem egy nagy város. A repülőútról nem mondok semmit, telis-tele volt magyarral, ordibálás és káromkodás. Nem volt egy szép levezetése a hétvégének, arról nem is beszélve, hogy itthon szakadó eső fogadott. Komolyan ezt kellett megélnem, hogy Skandináviából hazajövet - ahol verőfényes napsütés volt végig - itthon szakadjon az eső. Szégyelljétek magatokat!
Jah, és azoknak, akik a szüzességem miatt aggódtak, üzenem, hogy Nils meleg. Azoknak, akik meg a pénztárcám miatt: az egész út tokkal-vonóval 40 e forintba fájt, úgy, hogy ebben a repjegy, illeték, buszjegy, múzeumbelépő, kaja és pia is benne volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése