Olyan szinten ki van ürülve az agyam, hogy gyakorlatilag töklámpást lehetne belőle faragni, frankón világítanék is, azt hiszem. Próbálok feltöltődni pl. gyönyörűek a színek odakint, kurvajó könyvet olvasok és Beatlest nézek DVDn. Szóval szerintem nagyjából működni fog a dolog egy idő után. Igazából az a bajom, hogy utazás utáni depresszióba estem, igen, tudom, hogy ilyen nincs, de nálam van. Egyfolytában azon kattog az agyam, hogy hova még, de egyfelől véges pénztárcával rendelkezem, másfelől a világon nincs ennyi szabadság, mint ami ehhez kéne, harmadszor pedig... mondtam már, hogy csóró vagyok? Most egy darabig irtóra frusztrálni fog az a dolog, hogy nem lehet minden hétvégén Malmö-be kiruccanni, illetve sehova máshova, még szerencse, hogy vannak más ötletek is a tarsolyomban, illetve A bakancslista.
És amiről igazából írni akartam, hogy megint képbe került a legrégebbi barátnőm, akit már 5 hónapja nem láttam, mert egy részről nem akartam, más részről meg nyilván ő nem akarta. És éreztem rajta, hogy szeretné újból ezt a barátságot, és próbálta ott folytatni a beszélgetést, ahol abbahagytunk, de úgy érzem ez a dolog még mindig több sebből vérzik. Főleg mivel még mindig ugyanaz a bajom ezzel a barátsággal. Nevezetesen az, hogy csak negatív dolgokról beszél, csak negatív dolgokat lát maga körül, semmiben nem látja meg a szépet és csak és kizárólag magáról tud beszélni. Ott ültem az autójában a reptérről hazafelé, és csak a annyit hallottam végig az utazás alatt, hogy ki rákos, ki halt meg, úristen ez is milyen szar, az is milyen szar. Semmi mesélj milyen volt az utad, semmi pozitív hangulat, csak fos, szar, indulatok. Nyilván nem erre vágytam, mikor hazaérkeztem, illetve nagyjából sejtettem, hogy mégis ez fog történni. Gondolom az utazás utáni depressziómat ez is nagyban elősegítette.
Most itt ülök, és megint ezen agyalok, hogy merre is tartson ez a barátság. 27 évet elég nehéz egy huszárvágással eltörölni, de nem akarok életem végéig energia vámpírokkal egy levegőt szívni. A. szerint ez megint egy olyan dolog, amit sikeresen túlkombinálok, szerinte az egészet hagyjam a faszba. Hagyjam hadd keressen, menjek, ha van kedvem, de ne rágódjak rajta. Valószínűleg ezt kéne tennem, de ehelyett töklámpást csinálok az agyamból. Annyira zseniális vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése