Ma egy éve halt meg a nagymamám.
Akartam írni ide valami olyasmit, hogy milyen volt, mennyire hiányzik... de rájöttem, hogy bármit is írnék kevés lenne. Kevés lenne azért, mert hiányzik, mert folyton érzem az űrt a szívemben, ha rágondolok, látom magam előtt, mikor az utolsó lélegzetvétel kiszakad belőle... Kevés lenne azért, mert ő nem volt igazán jó ember, de a nagymamám volt, és valamikor az is elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése