Oké, egészen egyszerűen történt. Az van, hogy a pasik simán levesznek a lábamról az intellektusukkal, a vagányságukkal vagy éppen a szemtelenségükkel. És erre itt van ez a csávó, ez a Dimitri Verhulst, aki mindezt olyan vehemenciával csinálja, hogy egészen egyszerűen múúúúúúúszáj (igen, így hosszú ú-val) rajongani érte és szerelembe esni. Pedig nem is ő a világ legszuperebb dobosa - nem, nem a félkezű, mert bár messze ő a legjobb, azért nyilvánvalóan ő már az én ízlésemnek is túl öreg lenne - hanem a jóképű másik. Illetve nem is ő a világ legpöpecebb színészcsávója (segítek). És az is teljesen világos számomra, hogy biztosan nem táncol úgy, mint Hibus pasija.
Dimirti Verhulst ugyanis író. Én persze rajongva imádok rajta kívül még más írókat is, pl. Neil Gaimant vagy Kurt Vonnegut-ot. Egyszer bizony csináltatok egy olyan durván oldschoolos, börtön filinges szívtetoválást és beleíratom minden olyan fuckinamazing csávó nevét, akiktől eldobom az agyam. Már előttem is van, amint mutatom az unokáimnak, miszerint:
- nézzétek ez itt Kurt, nos, ő már meghalt, viszont úgy tudott írni az emberiség sötét oldaláról, hogy simán elhitted neki, ez voltaképp tök vicces. (Ödönke, ne túrd az orrod, a nagyi most mesél...)
- ez itt Robert Merle bácsi, zseniálisan írt mindenféle műfajban, meg aztán olyanban is, amit senki nem értett.
- ő itt Neil, a jóképű. (Jó, nyilván nem csak azért került ide mert jóképű, nagyapátok is az volt, róla még sincs tetoválásom.) Viszont ő írta azokat a nagyszerű történeteket, ami miatt a nagyi mindig is író szeretett volna lenni.
- nicsak, ez itt Gerald, (lám, hogy elbújt a megereszkedett integetőizmom alá...) őt ismeritek, a léghajós fickó, meg az akitől a nagyitok fuldokolva röhög.
- ki maradt ki? Jah, tudom Salman, öregfiú. Őróla még nem meséltem, de még kicsik vagytok és nem mindent értetek a világból. (A nagyi meg már öreg, de ő sem ért sok mindent...)
- és persze Dimirti, aki simán leinná nagyapátokat a föld alá és igen, sokkal csúnyábban is beszél. A nagypapa hozzá képest egy harmatoslelkű intellektüel. (Hiába no, a nagyinak bejönnek a rosszfiúk.)
Valahogy így. Mert egészen egyszerűen csak rajongani lehet egy olyan pasiért, aki úgy írja le a gyerekkorát, hogy érzed benne az izzadságot, az alkoholbűzt és a szájszagot. Szeretnéd, ha másként lenne, mert hát valljuk be én is szerettem volna, ha másként lett volna. De közben pedig azt gondolod, hogy valahol jó, hogy ilyen közegből jött és olyanná formálta ez a világ, hogy most tükröt tartva eléd, zokogva mélyedsz a saját gyerekkorodba. És tessék, bár több sebből vérezve, teljes értékű felnőtt lett belőle és pont általa szeretném azt képzelni, hogy egyszer majd belőlem is ilyen teljes értékű felnőtt válik. Vagy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése