Katrinca tegnap előtt egy félmondatom kapcsán megjegyezte, hogy neked milyen sok "fogadott" ezed vagy azod van. Ami aztán mélyen elgondolkoztam, mert nekem tényleg sok fogadott ezem és azom van. Gyakorlatilag a most kialakított családomban, szinte csak fogadott ezem és azom van, mármint A.-t és az Anyukámat leszámítva.
Kezdődik ott, hogy nem ismertem egyik nagyapámat sem, vagyis az egyiket csak egy rövid ideig, de nem emlékszem rá. Az eredeti apai nagyapám meghalt Szegeden, állítólag tífuszban, ami lehetséges, bár félő, hogy a Történelmi Levéltárban ennél sokkal megdöbbentőbb dolgokat találnék, ha akarnék. De az is lehet, hogy tífusz, az ember lánya sohasem tudhatja, régen volt, még az is lehet, hogy igaz volt. Az eredeti apai nagyapám helyett volt viszont egy fogadott nagyapám, akire mindenki azt mondta, hogy német, mert gyönyörűen beszélt németül. Igazából viszont lengyel volt és zsidó. Amennyire én tudom ő volt az egyetlen ember az életemben, aki fekete-fehérben álmodott és sohasem magyarul. Fura meséket mesélt, varjakról, fekete ruhás emberekről és folyton azt hajtogatta, hogy kedden fog meghalni. Kedden halt meg.
Aztán az is van, hogy van egy mostohatestvérem, aki 8 évvel idősebb nálam. Nem együtt nőttünk fel, iszonyúan különböző természet vagyunk, de külsőleg borzasztóan hasonlítunk. Bár ő a szétbulizott, drogozott éjszakáknak köszönhetően mostanra gyakorlatilag úgy néz ki, hogy az anyám is lehetne. Soha nem volt közös témánk, baráti körünk vagy bármink. Én egyke vagyok, ő egyke. Így mi egykék vagyunk testvérek.
Helyette viszont van két fogadott húgom, akik zseniálisak. Pofátlan módon hasonlítunk egymásra és pofátlan módon mindenkinek azt is mondjuk, hogy testvérek vagyunk. Ha hárman megyünk bárhova, mindig megkapjuk, hogy milyen cukik vagyunk így együtt, és mennyire elképesztő módon hasonlítunk. Természetünk viszont egy kicsit sem hasonlít. Jeva az élő aggodalom, anyáskodó, gondoskodó, jellemzően ő az aki leharapja mindegyikünk fejét, ha szerinte valami suskust csinálunk (hozzáteszem ő is követett el suskusokat, de azokról mélyen hallgatunk shhhh...), Bab okos, kedves, nyakigláb nyurga kamasz, aki sokkal inkább gondolkodik felnőttként, mint én (ez nyilván nem nehéz, ismerve engem).
Nagyon büszke vagyok a fogadott ezeimre és azomjaimra, mert általuk vagyok egy egész. Ők az én családom. A fogadott nagyapám a varjaival, Jeva az aggodalmaival és Bab az okos válaszaival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése