Hello shit

Arról nem is írtam, hogy egy évesek lettünk E.-vel. Mondjuk már jó régen el is múltunk, de mindegy. Szóval, jah, 1 év. Persze én az egészet úgy képzeltem, hogy a boldogságtól álomittasan fogunk majd arról ábrándozni, hogy terhes vagyok... Hoppácsak... majdnem így is történt, leszámítva, hogy 5 órára rá már a kórházban zokogtunk egymás vállán. Nyilván, hogy én voltam megint a hülye, mert hajtok, mint az állat, pedig ezelőtt pár éve a doki is megmondta, nagyon kell vigyáznom az elején. De, hogy a faszban tudod, hogy mikor van az eleje?! Semmi jel nem mutatott rá. Nem voltam kívánós, nem voltam rosszul, nem fájt a mellem... stb. Fel tudnám sorolni az egész kelléktárat, de egyik sem voltam, leszámítva azt, hogy hullámzott a kedélyállapotom, bár, ha jól belegondolok, nálam azt tök normális, hogy sírok a reklámokon.

Még mielőtt bárki törölne a RSS olvasóból, leszögezem, hogy ez nem lesz kismama-blog, arra majd indítok másikat, ha bekövetkezik. Most leginkább arról akarok írni, hogy azóta most tudtam először leülni a főnökömmel, hogy ezt én így tovább nem csinálom. Nem vagyok igavonó állat, hogy végigszopjam a délutános műszakot, azért, hogy reggel visszajöjjek ugyanazt a szart lapátolni. Mással sem csinálja ezt meg, hát velem se tegye. Hümmögött és sajnálkozott, hogy nem tudta, meg nem akarta, sajnálja. Mondjuk többre nem jutottunk, de ígéretett tett, hogy nem fog délutános után reggelre betenni és dupla segítséget kapok, ha parti van a házban. Azt mondjuk ezután sem értem, hogy ez, ha Kas van délután magától érthetődő, nekem meg ezért külön kell szólnom. 

Aztán még az is van, hogy jött egy új lány, a Naomi, aki magyar. Szóval, akár örülhetnék is, hogy bővül a csapatunk, de... jaj, istenem, hát egy kész nyiff és nyaff vagyok ma, a fenét kezdtem el blogot írni, fogjatok le Az igazából nem baj, hogy totál kezdő, én is voltam az. Én is pontosan azt hittem, hogy úgy kell takarítani, hogy kettőt fújok a vacakból, letörlöm osztjóvan. És visszanézve a hőskorba nevetségesen bénán ágyaztam, bár szentül hittem, hogy pont így jó. De... ohhh... bazzmeg, nézz magadba szánalmas vagy... nem, csak kibaszodtul öreg... Nah, jó, mondjuk ki. Az van, hogy én borzasztóan utálom azokat a csajokat, akik folyamatosan a pasijukról beszélnek a többi nőneműnek, aztán meg ha feltűnik egy fasz a láthatáron, akkor majdhogynem pucérra vetkőzve lejtenek fátyoltáncot előtte. Tudjuk jól, hogy ez adódhat a korából fakadóan (fiatalság, bolondság) vagy egyszerűen csak született ribanc. Szóval, most itt tartok, hogy próbálom kitalálni melyik, csak az a baj, hogy igazából hajlok rá, hogy mindkettő. Pedig volt egy pont, mikor megenyhültem, és komolyan azt hittem barátok leszünk. Jó, igazából csak két órán keresztül tartott, aztán megszünt. És ezen az sem segít, hogy Tomek folyamatosan nekem puffog miatta, Kas is nekem puffog miatta és Virgi, az őrült nő is nekem puffog miatta. Én pedig hazajövök és E.-nek puffogok miatta.

Azt hiszem szépen sikerült összefoglalnom milyen fasza napjaim is vannak mostanában, holott megigértem a dokinak és E.-nek, hogy én leszek a csí, a végtelen nyugalom és a hosszan zengő ohmmmm. Komolyan azon vagyok, de tényleg. Még jóga tanfolyamot is néztem magamnak, aztán az árától majdnem agyvérzést kaptam, így letettem róla. De azért pár percig tök jó volt nekem.