2013. december 12., csütörtök

At home

Nos, egy kicsit lemaradtunk a saját életünkből. Mentségemre szolgáljon, hogy nagyon sokat dolgoztunk, aztán meg igyekeztünk nagyon sokat pihenni, ami ugyan nem jött össze, mert folyton orvoshoz kellett menni. Hiába, nah, E. egy kicsit hipohonder. Ez kicsit nagyon meg is látszott az otthonlétünk alatt. Konkrétan nem volt olyan nap, hogy ne orvoshoz mentünk volna, vagy röntgenre, vagy valahova, bárhova. Ennyit arról, hogy én pihenni szerettem volna, meg az Anyukámmal lenni és a barátaimmal. Mondjuk, végülis jól szórakoztam és még a fogam is be lett tömve. E.-nek meg lett csudi teljes panorámás fogröntgenje, ultrahangja és tiszta füle. Szóval, boldogság a köbön.

Azt ugyan kicsit nehezen szokom meg, hogy nem rólam szólnak mostmár a történetek, hanem leginkább E.-ről. Mert mindenkinek az a kényszerképzete támad, hogy egy angol fiú, az valami hűha. Én ugyan őszintén elmondanám azt, hogy a legkevésbbé sem, de úgy tűnik ezt nagyon kevesen hiszik el. Pl. az Anyukám szentül meg van győződve, hogy E. családja valami gazdag, menő család, én pedig hiába mondom, hogy tök átlagos munkás család sarja, nálunk ez még mindig azt jelenti, hogy az minden bizonnyal gazdag és menő. Végül azt hiszem feladtam a meggyőzést arról, hogy nem gazdag és nem menő és beletörödtem abba, hogy gazdag és menő. Ennél a pontnál sikerült ki is használnom a lehetőséget, pl. kórusban kiabáltunk rizskochért, mert ha nekem nem csinál az Anyukám, akkor a gazdag és menő pasimnak majd igen. Persze Anya szerint nekem is csinált volna, csak győztük volna kivárni. 

Az is borzasztóan sajátos történet, hogy leginkább taxiztunk mindenhova, mert olcsóbb és gyorsabb, mint a tömegközlekedés. Ezt próbáld meg elmagyarázni egy londoninak, hogy miért és főleg, hogyan. Az pedig szintén kétségbeejtő, hogy minden taxisnak lánya, fia, húga, öccse, unokája... stb. az mind Londonban dolgozik. Lassan olyanok leszünk, mint a lengyelek, hogy fogalmunk sem lesz arról, hogy mégis ki a fene maradt az országban a politikusokon és a bulvárcelebeken kívül. Mondjuk a mostani látogatásunk ideje alatt már eljutottunk azokhoz a kérdésekhez is, miszerint: miért nincsenek Magyarországon épitkezések? miért nincsenek Magyarországon reggeliző helyek? miért ilyen olcsó (hahaha) a fogászat, a lakások, miközben az ételért, a ruháért és az autókért pedig csillagászati árakat kérnek? Hát, esküszöm, hogy ezekre a kérdésekre nem tudtam válaszolni. Mert, hogy őszinte legyek én sem értem azt, hogy két rüves ajándéktatyó árából simán elmegyek Pestre, vagy taxival bejárom Tbányát. Felfoghatatlan, hogy hova tűntek az arányok, ami minden normális társadalomban megtalálhatóak. Pl. hogy egy átlagos kocsi olcsóbb, mint egy lakás, mert hát a lakásban évtizedekig lakhatsz, egy tetves kocsi meg 10 év múlva úgyis szétrohad alattad.

Szóval, ha őszinte akarok lenni, nem nagyon látom az értelmét, hogy hazaköltözzem. Mert hát szép a mi országunk, csak valami nagyon csúnyán el lett baszva benne.

3 megjegyzés:

  1. Ehhez nincs is mit hozzáfűzni.

    VálaszTörlés
  2. Rézi, ez egy olyan jól sikerült bejegyzés, hogy felolvastam az öcsémnek is!

    VálaszTörlés
  3. Igazán nagyon szépen köszönöm. :) És esetleg megsúgod a nevedet is? :)

    VálaszTörlés