We luv ya NHS

Reggel az orvosnál kezdtünk, mert Ficánka hétvégén lázas volt és maratoni napközbeni alvásokat rendezett, amit egyébként soha sem szokott. Annyira nem, hogy a hosszú (3 óra), mozdulatlan együttalvástól beállt a derekam, mondjuk nem panaszkodom, mert mióta gyerekem van még nem aludtam három órát egyben. 

Aztán persze rájött hogy ő mégsem ennyire jó alvó, ezért hétfő hajnalban durva cirkuszt eresztett meg, ami eredményeként tiszta véraláfutás belül a szám és az állam. Tiszta szerencse, hogy az elülső fogaim még megvannak, volt párszor olyan érzésem, hogy most veszítem el őket. Mielőtt még mindenki azt képzelné, hogy verjük a gyereket, le kell szögeznem, hogy semmi ilyen nem történik, csak valami furcsa, szerencsétlen véletlen miatt folyton lefejel, miközben a csapkodva, kalimpálva felébred. Ennek eredményeként éjjel E. helyén aludtam, miközben ő ölelte át Ficánkát (és állt be a dereka), és próbálta megnyugtatni, több-kevesebb sikerrel.

Reggelre aztán fura pöttyök jelentek meg a pocakján, ami miatt végül elmentünk az orvoshoz. A doki jó alaposan megvizsgálta, kicsit pirosnak találta a torkát, majd közölte, hogy biztosan valami vírus. Mutattam a pöttyeit is, közölte, hogy szerinte biztosan nem bárányhimlő, hanem valami vírus. Majd felderült arccal hozzátette, hogy a bárányhimlő is egy vírus. Szóval, most ott tartunk, hogy figyelnünk kell a pöttyeit, mert lehet, hogy bárányhimlős. Ha nem, akkor vírus. Remélem mindenkinek átment a dolog lényege.