E. persze megkapta az állást, megy árutkihordani az Asda-ba. Mondjuk tök nyilvánvaló volt, hogy felveszik, közel 20 év tapasztalat van mögötte. Îgy aztán még égetőbb lett a lakáskeresés. Már most tudom, hogy ha jövő héten kezd, néhány napon belül olyan fáradt lesz az ingázástól, hogy megint kénytelen lesz a másik szobába költözni, annyira fog horkolni.
Ma reggel E.-t felhívta a huga, azzal, hogy milyen nagyszerű, hogy Bristol helyett Ipswich-be költözünk, mert ők mindig is szerettek volna beruházni egy ingatlanba közel Londonhoz. És az is nagyon jó, hogy pont Ipswichbe, mert a sógor ott veszi fel a teherkikötőből az autókat, amivel sefftel. Tehát ismeri a környéket, mint a rossz pénzt. És milyen nagyszerű lenne, ha vennének ők ott egy lakást, vagy házat, mi meg fizetnénk nekik a jelzálogot, albérleti díj gyanánt.
Nem, ezeken a dolgokon én már nem akadok fent, komolyan. Sőt, ennél a pontnál azt gondoltam, hogy miért ne? Hiszen egy huszárvágással megoldaná az albérlet keresési gondunkat. Feltúrtam a rightmove-ot, találtam három potencionális lakást. Megmutattam E.-nek, aki áldását adta a lakásokra, sőt, az egyikbe bele is szerettünk csak a képek alapján. Ráadásul az oldal azt is kiszámította kb. mennyit kéne fizetni havonta a jelzálogba és még ez is aránylag tűrhető volt. Szóval, most tényleg, de tényleg minden klappolt.
És ekkor E. felhívta a sógorát és a hugát, hogy egyeztessenek... kiderült, hogy ők ingatlan alatt minimum három hálószobás házat értenek, elit környéken, szép nagy kerttel. Vagyis olyat, amit mi teljesen nyilvánvalóan nem engedhetünk meg magunknak. Lefagytunk, elmondtuk, hogy ez nekünk nem fog menni, mert ennyi pénzért Londonban is maradhatnánk vagy már holnap Bristolba költözhetnénk, ők pedig csak egy szót hajtogattak: befektetés, befektetés, befektetés...
Elvonultam a fürdőszobába bőgni. Bőgtem, mert reggel az apósom a fejemre olvasta, hogy nem voltam kellően lelkes a nagy hírtől, miszerint E. huga vesz nekünk egy lakást (arról, hogy nem nekünk veszi, most tekintsünk el). Bőgtem, mert megint a terítékre került, hogy váljunk el és éljünk segélyen. Bőgtem, mert minden kibaszott alkalommal hálásnak kell lennem nekik, hogy mennyit segítenek és milyen nagylelkűek, cukik. Bőgtem, mert megint úgy érzem beleragadok egy olyan szituációba, amit nem akarok és ami, nem én vagyok. És végül bőgtem, mert csak.
Ráadásul még az új könyvem is megríkatott. Ne olvassátok el az Elenor és Park-ot! Komolyan ne, ha csak nem akartok egy gyönyörű tini szerelemről olvasni, ahol minden érzés, érzelem elképesztően hiteles, kedves és gyötrelmes. Végre valami, ami nem gyomorforgatóan gejl, sablonba mártott amerikanizmus. Innen üzenem, hogy csókolom a kezét és az eszét a fordítónak, remek munkát végzett.
Szerintem maradjatok a saját elképzeléseteknél, ne hagyjátok, hogy mások befolyásolják az életeteket. Olyan szépen alakult eddig minden, erre jön a család és belerondít. Ne törődjetek velük. Tudom, nekem könnyű beszélni, de azért hidd el, én se a habostortából beszélek kifelé... Mi is megvívjuk a csatáinkat. Persze nem olyan horderejű dolgokban, mint költözés, meg új élet, de mikor egy gyerek elejtett megjegyzésén múlik csak, hogy a lányom nem marad ott az oviban délután zárásig, mert akinek kellett volna, az nem ment érte, és nekem kell rohannom, azért olyankor a szívemhez kapok. Mikor az embert folyamatosan érik hasonló dolgok, megtanulja túltenni magát az ilyeneken, mert csak így lehet kibírni. A gyereknek muszáj jópofát vágnom, mert ha rá is átragad az idegbajom, az még kibírhatatlanabb.
VálaszTörlésTúlélés, Rézi, túlélés! Ez a kulcsszó.
Gondolj arra, hogy nem sokára messze lesztek mindentől, ami megkeseríti az életeteket. Csak ti hárman, végre úgy alakítjátok a dolgokat, ahogy akarjátok.
Persze, így van. Túl kell élni. Csak amikor látom E.-n, hogy gondolatban feladja és megpróbál mindent rámhárítani, azzal a felszólítással, hogy én vagyok a talpraesett túlélő a háztartásban, akkor nincs más eszközöm, mint a kiadós bőgés. Mert néha szeretném én is feladni, és azt mondani, ezt most oldja meg helyettem más, ne nekem kelljen kibogozni, utánanézni, megoldani, elsimítani, lebonyolítani, megszervezni... stb.
VálaszTörlésJa, hát ez egy kényelmes megoldás a részéről...
VálaszTörlésBármilyen sz*r is, valahol el kell kezdeni! Azt teljesen megértem, hogy nem akarsz segélyen élni. Mi 2011ben jöttünk vissza, azóta nem követem a dolgokat annyira. Volt 1 ismerosünk, aki nurseryben dolgozva jutott a keyworker scheme-mel lakáshoz pár ezer GBP deposittal. Csak 1 ötlet, talán erdemes ezeket megnézni.
VálaszTörlésIgazad van, csak már el kéne kezdeni. Amit írtál, utánanézek, hátha.
Törlés