Ott kezdődik, hogy itt ez ünnep, hagyományokkal, meg ilyenek. Szóval, nekem mindezt nem kis feladat volt megoldani, mert határozottan undorodom a giccstől, utálom a rózsaszínt, a giccsre vadászó, világot rózsaszín szemüvegen át néző emberi egyedeket meg még inkább. Az mondjuk nagy segítség, hogy vannak kimondottan képeslap boltok, ahol tematikusan felhalmoznak milliónyi képeslapot, te meg válaszd ki, hogy éppen nyusziünnepre, szülinapra vagy hanukára szeretnél küldeni. Valentin napiból is volt vagy kilométernyi, de leginkább rózsaszínbe hajó, pirosas cukormázzal volt nyakon öntve az egész, strasszkövekkel, macikkal, szívecskékkel, méhecskékkel ahogy illik. Ebből a merítésből próbáltam olyat kiválasztani, ami nem ennyire gyomorforgatóan cunci. Jelentem sikerült, bár három képeslapboltban is végig kellett néznem a kínálatot.
Közben persze tök nyilvánvalóvá vált, hogy az angol pasiknak nincs ízlésük, gyakorlatilag képesek voltak a leggyomorforgatóbb képeslapokat is megvenni, mindegy, csak akkora legyen, mint egy lepedő. Meg plüssmacikat, szívecskékkel, nikkelezett fényképtartóval, művirággal. Ehhez képet E. kapott tőlem egy visszafogott képeslapot, lovebugokkal, egy superman-es alsógatyát és egy parfümöt. Kurvajó vagyok tudom. Turnpike Lane felé a buszon azon imádkoztam, hogy a karácsonyra kapott csúnya táska esete most ne forogjon fent, vagyis ne vegyen AO-ás képeslapot, strasszkövekkel megtűzdelt, pajzán pónilovacskákkal, meg művirágos jegesmedvét, mert nem lesz őszinte a mosolyom.
Amikor azonban megláttam a megállóban üres kézzel, vigyorogva, azt gondoltam sikeresen félreértettem valamit, és mégsem ünnepeljük meg ezt a nyavalyás ünnepet. A vigyorgás, csókváltás után következő kérdés persze az volt, hogy éhes vagyok e? Az aktuális válasz persze az, hogy: mindig. Így elsétáltunk a kedvenc kínai éttermünkbe, ahol a kacsa és bbq borda maga az isteni csoda. Majd haza, ahol egy hatalmas csokor tulipán fogadott és egy “csak” A4-es méretű képeslap, medvével. Ezen egy kicsit muszáj volt röhögnöm és őszintén reménykedtem benne, hogy ezzel meg is úszom a többi lehetséges medvét. És valóban, ugyanis a papírtáskában nem más lapult még, mint Gromit. Ettől nálam eltört a mécses, mert mindennél jobban szeretem a Wallace és Gromit animációs sorozatot, és Shaun, a bárány már megvan belőle, most meg Gromit, hátédesistenem mi jöhet még ez után?
Természetesen egy romantikus film, aztán meg alvás, mert basszameg korán kelünk. Így is sikerült E.-nek faszán elkésnie a melóból, nekem meg vagy egy órával hamarabb beérnem. Aztán már csak futkároztam szobáról, szobára és azon gondolkoztam, hogy milyen jó is lesz nekem, mert hétfőn megérkezik az Anyukám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése