Olvasgatom a mama-blogokat, ahol minden tiszta rózsaszín cukormáz, mindenki szeret mindenkit, plüss csillámpónik és szivárvány. Ezzel szemben az én elmúlt hetem nem szólt másról csak az üvöltve bőgésről nem alvásról, szopisztrájkról, fogzásról és hányásról. A tetejében még aranyerem is van, amitől nem tudok ülni. Szóval, welcome on the mothership. Nekem igazából csak egy kérdésem lenne, hol van a mi rózsaszín cukormázunk és szivárványunk?
Végül mivel nem bírtam tovább cérnával és már könnyekkel sem, elcipeltem orvoshoz. Ott bezzeg nem üvöltött. Nah jó, de. Miután levettem róla a bodyt és elpanaszoltam a bőgést, a nem alvást, a szopisztrájkot, a fogzást és a hányást. Ő meg ott feküdt, rózsaszín bőrével, puttószerű görbületekkel, üvöltve. A doki megvizsgálta, becsületére mondva, alaposan. Majd annyit mondott, hogy teljesen nyilvánvalóan egészséges baba és gratulál, hogy ilyen szépen gondját viselem. Oké, ennél a pontnál kezdtem el sírni.
Sírtam, mert nem értem, hogy ha annyira egészséges, akkor miért üvölt állandóan, miért nem alszik, miért nem eszik, miért hány... stb. Végighallgatott, majd ezt mondta - szó szerint megjegyeztem:
"Kedves Anyuka, a babák bőgnek. Minden baba bőg. Valaki bevallja, valaki nem. Vannak időszakok, mikor nem alszanak, nem esznek, üvöltenek, hánynak és fogzanak. Aztán vannak időszakok, mikor bőgnek, hisztiznek, csúnyán beszélnek és hánynak. És lesznek időszakok, mikor mindezeket visszasírja. A kisfia azért bőg, üvölt és kapaszkodik magába, mert maga az anyukája, megbízik önben és tudja, hogy csak maga az egyetlen, aki a problémáit orvosolni tudja. És amennyire én látom, remekül teszi."
Kifele menet még megkérdezte, hogy írjon e fel nyugtatót vagy akarok e szakemberrel beszélni. Nem akartam egyiket sem. Én igazából csak azt akarom, hogy Ficánka boldog legyen. Félék, hogy én ehhez kevés vagyok, hogy nem értem a jelzéseit. Illetve félek, hogy nekünk sosem lesz rózsaszín cukormázunk, pónikkal és szivárvánnyal.
Végül mivel nem bírtam tovább cérnával és már könnyekkel sem, elcipeltem orvoshoz. Ott bezzeg nem üvöltött. Nah jó, de. Miután levettem róla a bodyt és elpanaszoltam a bőgést, a nem alvást, a szopisztrájkot, a fogzást és a hányást. Ő meg ott feküdt, rózsaszín bőrével, puttószerű görbületekkel, üvöltve. A doki megvizsgálta, becsületére mondva, alaposan. Majd annyit mondott, hogy teljesen nyilvánvalóan egészséges baba és gratulál, hogy ilyen szépen gondját viselem. Oké, ennél a pontnál kezdtem el sírni.
Sírtam, mert nem értem, hogy ha annyira egészséges, akkor miért üvölt állandóan, miért nem alszik, miért nem eszik, miért hány... stb. Végighallgatott, majd ezt mondta - szó szerint megjegyeztem:
"Kedves Anyuka, a babák bőgnek. Minden baba bőg. Valaki bevallja, valaki nem. Vannak időszakok, mikor nem alszanak, nem esznek, üvöltenek, hánynak és fogzanak. Aztán vannak időszakok, mikor bőgnek, hisztiznek, csúnyán beszélnek és hánynak. És lesznek időszakok, mikor mindezeket visszasírja. A kisfia azért bőg, üvölt és kapaszkodik magába, mert maga az anyukája, megbízik önben és tudja, hogy csak maga az egyetlen, aki a problémáit orvosolni tudja. És amennyire én látom, remekül teszi."
Kifele menet még megkérdezte, hogy írjon e fel nyugtatót vagy akarok e szakemberrel beszélni. Nem akartam egyiket sem. Én igazából csak azt akarom, hogy Ficánka boldog legyen. Félék, hogy én ehhez kevés vagyok, hogy nem értem a jelzéseit. Illetve félek, hogy nekünk sosem lesz rózsaszín cukormázunk, pónikkal és szivárvánnyal.
jajj :) hát dehogynem, hát hiszen ő boldog és nem azért sír, mert szomorú. egyszerűen tényleg minden gyerek bőg. aztán majd nő, nődögél és elkezd beszélgetni is veled, és majd mondja, hogy szeret és hogy milyen jó napja van, akkor meg majd te fogsz bőgni :)
VálaszTörlésEmlékszem, hogy az én kisfiam is mindig sírt, szopizás előtt, közben és után, egyszóval állandóan, és ezt értsd úgy, hogy tényleg állandóan. Kihívtuk az orvost, hogy ez nem normális, biztos van valami baja van, de azt mondta a doki, hogy makk egészséges és csak azért sír, mert a babák ezt csinálják, és hogy ne aggódjunk. Emlékszem én totál ki voltam készülve, de nekem az anyukám sokat segített ebben az időben.
VálaszTörlésac: már a kommenteden is bőgtem :)
VálaszTörlésSzilvamag: jó ezt olvasni, mert mindig azt hiszem, hogy én csinálok valamit rosszul, miattam bőg ennyit. Ahogy a doki mondta, ő egy ilyen tipus, morcos, hangos. Már csak meg kéne tanulnom megbarátkozni ezzel a helyzettel.
Anyukám egyszer azt mondta, hogy három napon keresztül úgy bőgtem, hogy majdnem behorpadt a fejem, levegőt se vettem. De egyébként csöndes gyerek voltam, csak hasfájós. Egyébként állandóan olvasom a blogodat, és nagyon büszke vagyok rád, mert remek anyuka vagy, akármit is mondasz :)
VálaszTörlés