Lövésem sincs, hogy mi történt az éjjel és miért. Ott kezdődött, hogy Ficánka felébredt hajnal 1-kor és onnantól nem volt megállás. Megetettem, elaltattam, lefektettem. Öt perc sem telt bele és már a nyuszinak dünnyögött, majd sikkangatott neki. Gondoltam majd elalszik, történt már ilyen. De nem, egy órán keresztül játszott a sötétben, majd pityeregni kezdett. Vígasztaltam, ringattam. Majd mikor úgy tűnt elaludt, visszatettem az ágyába. Hát, nyilván nem aludt, így újabb óra telt el a nyuszival játszva. Majd ordítás. E. ringat, ordítás. Próbálom etetni, de etetés után megint ordítás. Tisztába tesszük, foggélt adunk, meg fogport, hátha a foga fáj. Csendes sírás, részéről és részemről is. Végül az ágyunkban köt ki, ami azt jelenti, hogy hajnal 4-től 6-ig kicsavart pozítúrában fekszem, hogy még csak véletlenül se ébredjen fel. Persze felébred 6-kor, és eljátsza ugyanezt a műsort egy órába sűrítve. Végül 7-kor elalszik fél kilencig. Kipihenten mosolyogva ébred, én meg mint akit összevertek.
A konyhában találkozom az anyósommal, aki állítja semmit sem hallott az éjszakai sírásból. Mikor leülök reggelizni megkérdezi, hogy tudom e, hogy a kisbabák érzik azt, ha valaki szereti őket. Mondom neki, hogy természetesen. Rámnéz, mosolyog, majd azt mondja: lehet, hogy Ficánka azért sírt olyan sokat az elején, mert nem érezte, hogy szereted.
Snitt. Szar anya vagyok. Köszönöm. Ennyike.
Ez nagyon randa megjegyzés volt anyósodtól.
VálaszTörlésEgyáltalán nem irigyellek az együttlakásért. De biztos lesz majd jobb is, mindennek eljön az ideje, csak bírd ki. Kitartás!
Isteni, amikor az embernek ilyen vattacukor anyósa van... grrrr!!!!
VálaszTörlésFel a fejjel! Vagy vedd be a leszarom tablettát (remélem, ismered!).
Délutánra rájött, hogy valószínűleg jól megbántott, mert nem győzte mondogatni, hogy milyen ügyes vagyok a szoptatás miatt. Ilyenkor csak azon szoktam gondolkodni, hogy elmondjam e E.-nekem vagy hagyjam az egészet a fenébe.
VálaszTörlésEz egy teljesen felesleges, érzéketlen, logikátlan és értelmetlen megjegyzés volt a részéről.
VálaszTörlésAzt, hogy miért sír egy kisbaba, néha szerintem senki sem tudná megmondani. Néha egész egyszerűen csak sírnak és kész. Ha jól tudom a németeknél még neve is van az ilyen gyerekeknek (mármint akik sokat sírnak az általános éhség/kaki/álmosság stb. síráson kívül): Schreikind.
A rossz anyaságról pedig:
Kb. a fiam 6 hónapos korában kezdtem el igazán kötődni hozzá. Persze az eszemmel addig is tudtam, hogy az én fiam és felelős vagyok érte, de távolról sem éreztem azt a "szerelmet", amit a szobatársam a kórházban a gyereke 2. napján. Annyira stresszeltem minden miatt, hogy egész egyszerűen nem tudtam elengedni magam, teljesen lefoglaltak a gondozása körüli problémák. Aki szerint emiatt szar anya voltam, annak valószínűleg szerencséje volt, és alig akadt gondja a gyermekével az elején. Valószínűleg az anyósoddal is ez a helyzet. Persze ki tudja, mi volt anno az ő gyerekével, és mivel ez már kevés eséllyel derülhet ki, ezért ilyen távlatokból könnyű osztani az észt.
N.
Örülök a kommentednek, mert ez azt jelenti, hogy valóban nem csillámos, szivárványos minden a gyerek körül. Persze hosszú évek távlatából majd nekem is az lesz. Egyelőre viszont komoly "munka" van minden sírás, hiszti, nem alvás kezelése mögött. Amiért viszont kárpótol a párom és a fiam mosolya.
VálaszTörlés