2015. június 22., hétfő

Shut up

Esküszöm, hogy olyan szuper hetünk volt, mintha nem is velünk történt volna. A nagyszülők imádták Ficánkát, a meló könnyű volt, E. majd minden nap korán hazajött. Ficábnka jól aludt, nem voltak alűrjei, megtanult egyedül felmászni a lépcsőn, élvezi, ha tologatjuk a kiskocsiján.

Hétvégén úszni is voltunk, végre ott, ahol befizettük a tanfolyamot. Nagyon kedves oktatónk van megint, a csoport is szuper, ráadásul van egy magyar család is. E. úszott most Ficánkával, nagyon élvezte. Végre megértette, miért is akartam ennyire ezt a babaúszás dolgot. Azért mert hatalmas móka! És Fic annyira élvezi! Még a víz alatt úszást is. Soha nem sír vagy kapálózik, ha vízben van, egyszerűen csak imádja. És most már E. is. Vasárnap kimentünk a piacra, ettünk salty beef-et a kedvenc helyünkön, ahol az árus már a nevünkön szólít és tudja, hogyan készítse el a szendvicseinket. Kifele menet vettünk házi limonádét, amit elkortyoltunk a kedvenc boltunkhoz érve. Bio bolt, amit itt organic-nek hívnak, igazából alig látszik az utcáról, egyszer véletlenül betévettem, azóta azonban csak ide járunk kajáért. E.-nek vettünk reggeli pelyheket, glutén- és tojás menteset. Magamnak vettem sajtot, kekszeket, laktózmenteset. Ficánka meg kapott babakaját, meg új fürdetőt.

Hazafele még elmentünk a játszótérre, hintázni, meg homokozni. Kár, hogy marhára fújt a szél, így annyira nem élveztük. Mármint Ficánka igen, mi nem. Őt minden alkalommal úgy kell kiimátkozni a hintából. Otthon E. kicsit edzett, Fic meg én egy nagy halom ruhacsipesszel szórakoztattuk magunkat. Egyébkét valóban óriási móka leszórni őket a lépcső tetejéről, szép ívvel esnek és jó hangjuk van. Kár, hogy utána nekem kell összeszednem. Illetve nem tudom hányszor megmásztuk a négy egyenként hét fokot tartalmazó lépcsősor a házban. 

Majd bemásztam a fürdőkádba, kicsit pihenni. A vasárnap, amíg E. vigyáz Ficánkára, én kicsit hosszabban tudok lubickolni, ilyenkor intézem a csajos ügyeimet. Néha E. benéz Ficánkával és beszélünk egy kicsit. Ez az egyetlen hely a házban, ahol úgy tudunk beszélgetni, hogy senki sem zavar. Most is bejött egy kicsit, láttam rajta, hogy valami bosszantja. Kérdeztem, hogy mi a baj, bír e Ficánkával, vagy menjek ki. Mondta, hogy semmi baj a fiúnkkal, leállította a kád mellé, és hangosan rötyögött, hogy a kezével tudott pacsálni a fürdővizemben. Kiderült, hogy az apja morgott neki, hogy mivel péntekenként vigyázniuk kell Ficánkára, ezért ő nem tud találkozni a barátaival és már a dámaversenyt is le kellett mondania, holott azt minden alkalommal ő nyeri. E. mondta nekik, hogy de hát ők ígérték meg, hogy vigyáznak az unokájukra, hogy ne kelljen childminderhez adnunk, most meg nem jó az időpont. Aztán megkérdezte az apját, hogy mégis mennyi időt kellene az anyósomnak Ficánkával egyedül töltenie, kiderült, hogy három óráról van szó. E. ezen már csak röhögött, hogy az anyja képtelen 3 órát eltölteni az unokájával. Sosem szoktumk példálózni az én anyukámmal, de E. most megtette. Mert valóban az anyukám mindenét odaadná, hogy Ficánkával tölthessen egy napot, az itteni nagyszülők meg azt számolgatják, mikor tudnak meglépni tőle.

Hát, így esett, hogy a csudaklassz hetünket mégis csak képesek voltak elrontank megint. Szereztek nekem egy átsírt éjszakát és egy napot. Ennyit arról, hogy ne legyek mérges és mindenben lássam meg a jót. Látom is... a fiam és a párom szemében. Mindenki más meg elmehet a búsba. A dámájával együtt.

8 megjegyzés:

  1. ELhiszem, hogy elég szar lehet, de ez a különbség a gyerekekhez, unokákhoz való viszonyban biztos csak nem a te anyósodéknál van meg. Valahogy az az érzésem, hogy Nyugat-Európában általános, hogy a nagyszülök nincsenek annyira oda az unokák tutujgatásáért, és nem ugranak lelkesen, ha szükség van rájuk, mert jobban megvan a saját életük is: utazgatnak, programjaik vannak, nem úgy élnek mint egy magyar nyugdijas. (igyen, ez biztos pénzkérdés IS) Szóval ne érezd úgy, hogy ez neked szól vagy miattad van így. Nem egyedi eset, hogy a dámázás meg a saját baráti körük fontosabb mint a gyerekre vigyázás.

    VálaszTörlés
  2. Ez tudom, és el is fogadom, de... és itt van ez a fránya, de. E. húgának mind a két gyerekére vigyáztak és vigyáznak mai napig. 13 éves a lány, 17 a fiú. Hozzák-viszik őket, mosnak, főznek rájuk, velük töltik a hétvégéket, együtt mennek nyaralni. És még sorolhatnám. Nekünk meg a morgás jut, hogy egy héten 2-3 nap 8 órát vigyázni kell a másik unokájukra, amíg én dolgozom. Ez a különbség, amit nehezen tudok lenyelni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem írtam eddig, nem akartam. De azért most mégis.:-) Szerintem más lányunk révén nagyszülőnek lenni, és más a fiunk révén. Ez az egyik, nem fejtem ki, de szerintem megérted.
      A másik meg az, hogy soha nem kérnék ilyet nagyszülőtől, hogy minden áldott héten vigyázzon a gyerekre, ami ráadásul ennyire fontos. Ők már felnevelték a gyerekeiket, most annak az ideje jött le, hogy szabadabban élhessék az életüket. Nagyon kimerítő és nyomasztó tud lenni, hogy nekik minden áldott héten MUSZÁJ azokon a napokon ráérni. És mi van ha akkor éppen betegek, fáradtak, más programot szeretnének? Már nem ők a szülők. Én ezt teljesen megértem, bár élvezem, hogy van még kicsi gyerekem is (meg kamasz is), de azért már erősen tervezem, hogy ha kiröppennek hogy fogom élvezni a gondtalan szabadságot.:-)
      És ha a másik oldalon a gyerekek már olyan nagyok, akkor az is kiszámítható, hogy jóval fiatalabbak voltak, amikor ők voltak kicsik, most meg már nem annyira nagy meló a kamasz gyerekek társaságát élvezni, mint egy csecsemőre vigyázni.
      Én sürgősen fogadnék bébiszittert, és engedném, hogy a nagyszülők élvezetből unokázzanak, akkor, amikor erre nekik is kedvük van. Ha meg nincs akkor ez van.

      Törlés
    2. Igazad van egyrészről, másrészről... E. hugának két gyereke van. Gyakorlatilag ők nevelték fel őket, mert a szülők dolgoztak, egyetemre jártak. Most 14 és 17 évesek, és mielőtt dolgozni kezdtem rájuk vigyáztak minden áldott nap. Ellenőrizték a leckéjüket, hozták-vitték őket, főztek, mostak rájuk. Minket magasról letojtak.

      Mielőtt dolgozni kezdtem körbe érdeklődtem nurserykben, childmindernél, mennyi lenne, hogy lenne. Mind marha drága volt, de mivel vissza kellett mennem, gondoltam bevállaljuk. Az anyós megsértődött, hogy őt nem kérdeztük. Hát megtettük. Mosolyogva elvállalná. Most meg megy a cirkusz.

      Törlés
    3. Egyrészt megértem, hidd el, én is átmentem ezen, kicsit másképpen, de át. De nem teszel ezzel jót magadnak, ha ezt hasonlítgatod, meg méricskéled. És simán lehet, hogy ők is azt gondolták, hogy oh, menni fog ez, hát ment 14 éve is, aztán meg hoppácska mégse megy. Felnevelték a gyerekeket, meg a két unokát is, elég volt, elfáradtak, peh, hogy a te gyereked meg most kicsi.
      Én végül fizettem a bébiszittert, ami nagyon nem érte meg, mert pont annyit fizettem, mint amennyit kerestem, de mivel nem kellett minden nap, és nem egész napra (ha aludtak délután, meg éjszaka, meg hétvégén pótolgattam), azért mégis jobb volt, mintha nem dolgoztam volna (mármint anyagilag), és megmaradt a munkám is. És a bébiszitter azt csinálta amit kértem, nem éreztem szarul magam, hogy kérem, hiszen fizettem érte, sokkal jobb, és tisztább helyzetet szült. Már nem vekengek azon, hogy annak ellenére, hogy az egyik nagyszülő tagár, meg kell oldani az egész nyarat felügyelet szempontjából, örülök, hogy 5 napot bevállalnak. A másik oldalon meg halott nagyszülőkkel rendelkezünk (nagyon fiatalon haltak meg), tehát örülök annak, hogy vannak élők is.
      Kívánom, hogy tudjál megnyugodni ez ügyben és találjatok valami megoldást!

      Törlés
  3. Mi a tök az a dáma? Micsoda brit probléma.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Táblajáték. :) Nos, igen bridzs-elni sem tudnak menni. Tragédia.

      Törlés