2015. június 11., csütörtök

What is your problem...

Azt hiszem kezdek megőrülni. Tegnap este leírom, hogy milyen tökéletes családom van, mama, papa, Ficánka, E. és én, csupa boldogság, szeretet. Reggel pedig megkapom nagypapától a szokásos odabökést, hogy érezzem a törődést. Kedd reggel is ez csinálta, mikor is finoman megkérdezte, hogy mikor jön Pillangó haza Thaiföldről, hogy belevágjunk a terveinkbe és elköltözzünk. Először is lövésem nem volt, hogy tudnak a terveinkről ilyen mélységig. Jó, nyilván E. mondta el, nem fontos, lépjünk túl rajta. De az, hogy egy nap Ficánkára vigyázás után megkérdezi, hogy mikor tervezünk elköltözni... én szivem szerint már ma.

Ma reggel Ficánka nyűgösen kelt, hajnal 5-kor felsírt, nehezen tudtam visszaaltatni. Szerintem fájt egy kicsit a pocakja, mert sokat pukizott. Nagymamának visszajött egy kicsit a náthája, ezért egész reggel került minket. Nagypapa meg sötét fellegekkel a homlokán bámulta a tvt. Bocsánatot kértem tőle, ha esetleg hajnalban felébresztettük volna, és elmondtam, hogy Ficánkának valószínűleg fáj a hasa. Erre rámnézett, és közölte velem, hogy ebben a házban mindenkinek csak problémája van, amire nem győznek már gyógyszereket bevenni.

Álltam, mint egy bamba birka, a döbbenettől szóhoz sem jutottam. Majd kikapta kezemből Ficánkát és kimentek a kertbe. Én meg azon merengtem, hogy biztosan félreértettem valamit, hiszen tegnap még csupa kacagás volt az életünk, ma meg megint műsor van. Komolyan hiszem, hogy lassan megőrülök, skizofrén leszek, vagy nem tudom, de én épp ésszel ezeket a fordulatokat már fel nem foghatom. Nem értem, egyszerűen nem értem.

Most azon gondolkodom, hogy el mondjam e E.-nek vagy se... nem akarom szítani a feszültséget közte és a szülei között. Viszont ebbe a helyzetbe egyszerűen be fogok csavarodni. Nem látom a kiutat, nem tudom a megoldást. Legszívesebben hazafutnék Ficánkával. El ebből a tetves házból, városból, országból. 

5 megjegyzés:

  1. Annyira sajnálom. :( Miért nem költöztök? Albérlet, vagy nem tudom, akár a közelben, hogy a nagyiék közelében maradjatok? Ezt sokáig nem lehet ép ésszel bírni.

    VálaszTörlés
  2. Van megtakarításunk, de hiába, hogy low budget esküvőt tervezünk, így is megterheli a kasszánkat. Nagyon szeretnénk elköltözni, de a londoni árak hajmeresztőek, másfél fizetés, amivel rendelkezünk, egy olyan ócska lukra, borzasztó környéken lenne elég, hogy ha meglátnád azt mondanád ide a kutyádat se engednéd, nem hogy kisbabával költöznél. Max. egy szobát tudnánk bérelni, akkor meg ugyanott vagyunk, mint most. Megoldás vidék lenne, de ott meg kevés a munkalehetőség. Ettől az egyhelyben toporgástól, együttéléstől meg kiborulok, felőrlödnek az idegeim. E. szerint esküvő után meglátjuk, hogyan tovább. Én csak abban reménykedem, hogy egyszer lesz nekünk is jobb.

    VálaszTörlés
  3. nálunk is ugyanez.. Amikor már azért érzem magam furcsán, mert minden jó, (átlag 2 nap) akkor jön a kraft..

    VálaszTörlés
  4. Mi is nagyszülőkkel éltünk nagyon sokáig kisgyerekkel, elég viharos körülmények között. Konkrétan hetente kitört valami ordítozós műsor, pedig értelmiségiek, környezetük csendes jófej embereknek ismeri őket. Ha jó passzban voltak bármit megtettek a kicsiért, ha meg valami felborította az egyensúlyukat vagy gondolom csak elegük lett szimplán, akkor érkezett a tornádó. Nehéz ez...

    VálaszTörlés
  5. Nehéz, mert szeretem őket, hiszen E. szülei. Nehéz, mert nem akarok semmi súrlódást köztük. Én csak azt szeretném, ha kiegyensúlyozott, boldog életünk lenne, tornádók nélkül.

    VálaszTörlés