Az történt, hogy ami a polcon cuki, pasztel narancssárgának látszott, az voltaképp neon narancssárga lett miközben a körmömre került. Hogy hogyan történhetett ez, arról fogalmam sincs. Viszont valahogy minden nap egyre neonabb, már ha van ilyen szó. Így az elmúlt napokban elég vad körmökkel szórakoztattam a kedves vendégeket és van még ebből a sorozatból egy kékem is, szóval, ha eddig nem jött rám panasz, akkor majd ezután.
Bár őszintén remélem, hogy ez nem az a hely, ahol ilyesmiért bárki is kiakad, főleg azután, hogy tegnap pont időben beestem a munkahelyemre neon körmökkel, felhívván a főnökömet, csak annyit hörög elhalló hangon a telefonba: Newcastle, most! Én meg futok, mert Tomek egy higgadt ember és nem szokott haldokló hangon nyöszörögni a telefonba. (Bár múltkor pókot találtam az egyik szobában - egészen picikét csak - ő pedig azt skandálta a szoba túlsó végéből kétségbeesve, hogy: öld meg! öld meg! megfordult a fejemben, hogy talán mégsem olyan higgadt.) Belépve a hálószobába, félőrülten habzó szájjal, kezében két párnával hadonászva, egyre csak azt hajtogatta: szerinted is pisi szag van? szerinted is pisiszag van? És hát mitagadás a szoba penetránsan bűzlött a pisiszagtól. Kétségbeesve közölte velem, hogy már az egész szobát végigszagolta, de nem tudja bemérni a forrást. Így aztán még egy fél órán keresztül azt játszottuk, hogy négykézláb közlekedve a szőnyegen, minden négyzetmétert megszagoltunk, kevés sikerrel. Már ott tartottunk, hogy kölcsönkérünk a szomszéd parkból egy kutyát, hátha az kiszagolja a pisipontot, mikor egy óvatlan mozdulattal felemeltem az évek óta elmozdíthatatlannak hitt díszpárnát, ami nedves volt a beleívódott pisitől. Kedves vendégünk egy átbulizott, füvezett északa után nemes egyszerűséggel úgy gondolta wc-nek használja a közel 100 éves karosszéket és annak díszpárnáját. Mr. A. a nagymindenség főnöke erre egyébként a telefonba csak annyit reagált, hogy: mindent a kedves vendégért... de azért a szobát nem adjuk ki ma éjszakára, mert finoman fogalmazva is bűzlik.
Ezek után azért belátható, hogy olyan apróságok, mint a neon köröm, igazán elhanyagolható. Ahogyan az is, hogy kézikönyv ide vagy oda, én bizony beszéltem a Director Úrral. Mert úgy esett, hogy megint szembetalálkoztam vele a szobában és az ember lánya egy idő után érzi, hogy kínosabb az, ha csendben marad, mintha a "Helló" után mondatot is fűz. Így történt, hogy a köszönés után azt is sikerült elmondanom neki, hogy szeretem ő a kedvenc rendezőm, imádom a filmjeit, főleg Royálékat és nagyon várom a következő filmjét. Majd mielőtt válaszolt volna elrohantam, hogy elmeséljem Tomeknak, vétettem a szabályzat ellen, de nem direket, csak így esett. Erre ő azt mondta sztoikus bölcsen, hogy most már mindegy, de figyeljek oda, hogy nagyon híres embereket ne támadjak le, mert akkor tuti kirúgnak. Mondtam neki, hogy ezzel nem lesz gond, mivel Liam Nelson-nak sem üvöltöttem az arcába, hogy vegyél engem feleségül, pedig közel álltam hozzá. Erre visszakérdezett: Liam Nelson, hol, mikor? arcán a rajongók jól ismert bárgyú mosolyával. Mondtam, hogy vagy ezer éves téma, meg álnév alatt volt és csak egy napig vendégeskedett nálunk. Mire megnyugodott és visszarendezte arcvonásait. Én pedig igazából akkor nyugodtam meg, mikor másnap is találkoztam a Director Úrral és nem dobálta rám a keresztet és köpködött utánam, hanem megkérdezte, hová való vagyok és látszott rajta, hogy őszintén örül neki, hogy Magyarországon is ismerik és szeretik a filmjeit.
Őszintén remélem, hogy BC-vel való találkozásom ennél egy kicsit normálisabbra sikerül majd, pl. nem fogok elszaladni azután, hogy megcsókoltam a lába nyomát megláttam. Addig is trenírozok rendezőkkel és egyéb híres emberekkel.
