E. napok óta azzal nyaggat, hogy írjak angolul blogot, mert akkor ő is végre el tudná olvasni, és hát nyelvgyakorlásnak sem lenne rossz. Ezzel nekem csak az a bajom, hogy nem beszélek angolul, nem hogy még írjak, és pontosan tudom, hogy a személyiségem nem jön át, ha angolul beszélek, vagy írok. E. szerint ez baromság, mert nyilván nem szeretet volna belém, ha nem ismerné a személyiségemet és nem szeretne, és ezek után nem meglepő, de aranyosnak és szupernek tartja az angolomat. Én ellemben tudom, hogy magyarul mennyire vicces, irónikus és tök jó fej vagyok, de őszintén bárhogy igyekszem ez valahogy nem működik, ha angolul beszélek.
E. szerint erre az a megoldás, ha gyakorlok, gyakorlok, gyakorlok. Szerintem viszont egyszerűbb, ha hallgatok, hallgatok, hallgatok, majd csak történik valami alapon. Persze ő már kidolgozott egy tervet, miszerint én könykritikus leszek, ő meg vidéken fog árut szállítani, elköltözünk egy pici kis faluba, egy cuki házikóba és lesz két gyerekünk. Szóval az ő olvasatában, az élet tök egyszerű, csak meg kéne tanulnom végre angolul, normálisan. Hát, mit ne mondjak, vannak kétségeim.
Közben kiolvastam mindkét Tim Davys regényt, el is panaszoltam, hogy kifogytam az olvasnivalóból. E. csak egy kicsit akadt ki, mert ő még életében nem látott engem olvasni, hogy a piklibe lehet az, hogy mégis két könyvet kiolvastam egy hónap alatt. (Pedig ha tudná, hogy magyarul, már kb. az 5. könyvemet nyúznám és nem csak a másodikat.) Egyébként úgy lehet, hogy a metrón olvasok, mert gyűlölök metrózni, koszos, büdös és tele van emberekkel, én pedig úgy ignorálom ezt az egész helyzetet, hogy olvasok. Már sikerült egyszer a végállomásig kimennem, mert elfelejtettem leszállni és már csak arra eszméltem, hogy "this tube terminates here", nekem pedig vissza kellett mennem 5 megállót, hogy hazaérjek, de legalább addig is olvashattam.
Most, hogy kivégeztem két könyvet, azon gondolkodom, hogy megveszem Neil Gaiman új könyvét is angolul, hátha megértem. Bár vannak ez irányban fenntartásaim, mert Stephen Fry-t sem értem, sem pedig Terry Pratchettet, Neil Gaiman pedig valahol kettőjük között helyezkedik el, szóval lehetséges, hogy belebukom. Lehet először Coraline-nal kéne kezdenem, mert azt legalább olvastam magyarul, vagy a fene se tudja. Az a baj, hogy a bookdepo túl nagy kísértés nekem, ráadásul ide Angliába kb. 4 nap alatt szállítanak, ami pl. hamarabb következik be, mint hogy eljussak könyvtárba, pedig itt van egy köpésre. Azt hiszem körül kell néznem először a könyvdílereimnél, hátha belefutok valami ócsó Neilbe.
Update: Csak utólag jutott eszembe, hogy a KEDVENC könyvemet már olvastam tőle angolul - of course - és imádtam, nem is értem miért gondoltam, hogy nehéz, vagy, hogy soha. Meg vagyok lepődve magamon, mert nem szoktam könyveket elfejtenide. Főleg nem kedvenceket, mivanvelem?
Update: Csak utólag jutott eszembe, hogy a KEDVENC könyvemet már olvastam tőle angolul - of course - és imádtam, nem is értem miért gondoltam, hogy nehéz, vagy, hogy soha. Meg vagyok lepődve magamon, mert nem szoktam könyveket elfejteni
