Mindent elkövetek annak érdekében, hogy a lázam 38 fok alá menjen és a hurut is felszakadjon. Ennek érdekében Gyuri bácsi varázsfüveit iszogatom, meg kakukkfüves köptetőt és még mézes kenyeret is hajlandó vagyok enni, plusz Rubophen. Nem vagyok beteg, nem vagyok beteg. Ettől függetlenül holnap meglátogatom a jóképű doktorbácsim, hogy kopogtassa meg a hátamat és írjon nekem egy szép levelet, amiben kifejti, hogy lassan 9 éve laktózallergiám van. Ez egyébként független attól, hogy meg vagyok fázva, de kell az adóhoz.
Pedig MiraRami szentül megesküdött, hogy nem fertőz. Igazából nem is bánom, hogy beteg lettem, ha ez pl. azzal is járna, hogy olyan sziporkázó legyek, mint ő. Mert a mostani molytalit egyértelműen ő vitte el a hátán, olyan beszólásokkal mint "az utca pozitív oldala" vagy a lottón nyert könyvvel. És az is van, hogy immáron 1 éves lett a könyvklub, amit megvallom töredelmesen, hogy csak leghalványabb reményeimben mertem elképzelni. Mert valami piszok nehéz embereket havonta rávenni arra, hogy kimozduljanak kis fészkükből és valami újba belevágjanak. És mégis itt vagyunk, túl számtalan közös teázáson, sütizésen, közös könyv- és mozi élményen. Remek kis csapattá verbuválódott könyvmolyok, akik minden alkalommal megnevettetnek, elgondolkodtatnak és ráébresztenek arra, hogy igenis létezik érdek nélküli barátság ebben a züllött világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése