2012. február 22., szerda

And so on and on


Az valami zseniális, mikor hazaesem melóból, eldobom magam a kanapén és nyomom a gombokat. Vagyis nyomnám, ha lenne adás, de nincs. És nem mellesleg a közlekedő is egy merő föld, mintha valaki virágot ültetett volna át, minden bizonnyal a Kutya volt, aki mostanában bakugrásokkal táncol az idegeimen. Mert nem elég, hogy pucér, vakarja is, vakarja... hát menten agyonvágom. Persze nem, mert tök édes és miután kitomboltam magam itt alszik mellettem és tök édes, mondtam már?

De előbb még beszéltem a DigiTv-vel, kétszer. Mindez az után, hogy elrángattam a kurva nagy és kurva nehéz franciaágyat a faltól. Ahol penész fogadott, penész. Hát, mindenkinek a jókurvaanyja. De tényleg. És aztán még kiderült az is, hogy a Kutya egy jól irányzott körbepörgőforgó rúgással széttrancsírozta a parabolaantenna kábelét, amit aztán csak kúszva-mászva és egy húsfogó csipesz segítségével tudtam megközelíteni. Végül összeszigszalagoztam, esküszöm még rá is köptem, hogy jobban tartson, majd felhívtam a DigiTv-t és bocsánatot kértem, hogy az előbb zavartam, de már nem kell segíteni, némi húsfogó csipesszel és ragasztószalaggal bármi megoldható, a'la MacGyver.

És azóta itt alszik mellettem a félig pucér Kutya, tök édes és kókusz, meg kutyanyál szaga van, amit imádok. És még azt is meg kell említenem, hogy van babzsákom, meg egy félig összezúzott bal térdem, de ez már egy másik történet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése