Második napja, hogy minden étkezést egy marék gyógyszer jelenti. Utoljára 12 éve volt tüdőgyulladásom, vagyis pontosan 1999. decemberében Glasgowban. Akkor 7 kilót fogytam és nem bírtam el a bőröndömet hazaköltözéskor. Most 4 kilónál tartok, amin nyilván nem segít, hogy három napja banánon és ropin élek, mivel csak ennek a két ételnek érzem az ízét, a többi kaja, amit a számba vettem eddig mind homok ízű volt. Illetve halványan emlékszem egy darab tükörtojásra is és az azt követő hányásra (arra kicsivel jobban). A komfortérzetemen egyébként az sem segít, hogy a kanalas köptetőnek konkrétan takony íze van, amiből már eleve tengernyi mennyiséget nyeltem az elmúlt napokban és nem biztos, hogy a tűrőképességem befogad még többet.
Aztán még az is van, hogy négy órákat alszom, itt-ott köhögési és fuldoklási rohamokkal tarkítva. Illetve, hogy a lázam szinte már állandósult. Szóval nagyon szarul vagyok, nah. A jóképű doktorbácsim szerint (aki egyébként pont úgy néz ki, mint egy Jane Austen film szereplője) is kurva szarul vagyok, így holnap még látjuk egymást egy könnyed csevej erejéig. Akkor még ír nekem egy olyan papírt is, hogy menthetetlenül fosok a tejtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése