Szóval, azt már mind tudjátok, hogy férjhez fogok menni. Na, nem most azonnal, de a két éves tervben benne van. Ehhez azonban férjet kell találnom, mivel A. nyilvánvalóan nem fog elvenni. Szóval most nagy férjkeresésben vagyok, én, aki soha a büdös életben nem akart férjhez menni. Egyébként nem meglepő módon most sem úgy tervezem, hogy fehér ruha, nagy vendégsereg (nem lesz ingyen pia és habzsidözsi, felejtsétek el). Csak annyit szeretnék, hogy itt kint a nagy ismeretlenben ne egyedül kelljen lennem. A. nem fog kijönni, én meg nem mostanában megyek haza, szóval kell egy “férj”.
Ehhez persze az kell, hogy randizzak. Ami meg is teszek, tisztességgel, becsülettel. Komolyan. Először ugye ott volt Ken. Ken egy nem túl magas, mondhatni alacsony ír srác, fergeteges akcentussal, mogyoróbarna szemekkel, erősen szürke fogakkal. Én bizony meg nem csókolok egy olyan embert, akinek a szájhigiéniája ennyire alacsony. 10-es skálán, mondjuk 3-as. Szóval nem. Ellenben cuki. De én ugyan nem csókolom meg.
Aztán Daryl. Daryl magas. Amolyan ízig-vérig angol srác. Marhára jól érzi magát a bőrében, naponta randizik mindenféle csajokkal, irtóra jól érzi magát ebben a dologban. Így aztán én csak nyilván egy strigula lennék. Pedig nah, ő aztán olyan pasi, aki … hah, ugye értitek. De nyilván nem férjnek való. Talán mondjuk 10 év múlva.
Brian. Biciklista. Az egészet ott szúrta el, hogy éjfélkor felhívott. Éjfélkor! Éjfélkor! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy éjfélkor. Majd hangüzenetet hagyott. Mivel nem vettem fel. Aludtam b@dmeg, aludtam! A hangüzenetben az volt, hogy azonnal találkozni akar velem. Számomra az éjfélkor és az azonnal, egyszerűen nincs egy dimenzióban. Másnap reggel sem volt, aztán napközben sem volt, pedig kb. 8-szor hívott és sms-t is küldött. Itt kezdtem egy kicsit pánikba esni, és arra gondolni, hogy ideje számot váltanom, aztán abbahagyta. Szerencsére.
Most Max-el beszélgetek és Ian-nal. Max egy sportőrült, nagyon laza csávó. Kicsit ketyós. Még nem tudom mi lesz belőle. Ian, zseniális. Imádom a haját, a dumáját, a félőrült baromságait. Csak hát marha messze van tőlem, egy randit valószínűleg hetekig fogunk szervezni, mire bármi is lesz belőle. Meg persze ott van az olasz. Akivel nem nagyon sikerül zöld ágra vergődnünk. Nyilván mind-mind egyszerre több vasat tartunk a tűzben és reménykedünk, hogy egyszer csak lesz férjünk vagy feleségük.
Szóval, ezek mennek, meg a bárányfelhők. A melóról is írok majd, ígérem, de most randit kell lebeszélnem az olasszal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése