Ne tudjátok meg hányszor kezdtem új posztot írni és hányszor aludtam el közben. Igen, zajlik az élet. Először is a munkám gáz. Másodszor imádom a hotelt, ahol dolgozom. Harmadszor, a főnökeim szuperek és a lányok is aranyosak. Negyedszer, majd beledöglök úgy hajtok, egyszer csak belejövök. Ötödször, elkezdődött a fashion week itt Londonban.
Gondolom ez titeket is mennyire érdekel. Legalább annyira, mint engem. Viszont a hotel tele van modellekkel. Fiúkkal. Férfiakkal. Csajok, csak, hogy tudjátok: a nyúnyók kora lejárt. Annyira szépséges, magas, szőrös, izmos fiatalemberekkel van tele a szálloda. Rendesek, tiszták, bár sokat piálnak. És meglepő, de van humoruk is. Ma az egyik csávóval kb. 5-6 alkalommal is összefutottam a folyóson. A harmadik alkalommal már csak vigyorogtunk. A negyedik alkalommal végül megszólalt, hihetetlen bariton hangon: Just keep walking… Mire én: Just like on catwalk… Kipukkant mindkettőnkből a röhögés. Pedig esküszöm nem direkt szóltam be, főleg mivel szennyes és vödör volt a kezemben. Szóval, zajlik az élet.
És nem csak a szállóban, hanem a házban is, ahol lakunk. Most épp 14-en, 12 felnőtt és 2 gyerek. Az őrjöngés, visítás mindennapos. Borzasztóan fárasztó. Főleg mivel az emeletiek gyakorlatilag nem dolgoznak, délig alszanak, éjszaka élnek. Mi egyszerű munkás emberek hajnalban kelünk, késő este érünk haza, hulla fáradtak vagyunk és próbálnánk aludni, miközben a házban futkároznak, visítoznak, ugrálnak, vedelnek, üvöltöznek, repkednek a lóalkatrészek és a válogatott káromkodások. Közben dolgaink tűnnek el, kajánknak, mosószerünknek lába kél. Mikor jelezni merészeltük ezt a főbérlőnek, hatalmas sértődés lett a vége. Azóta háború van és haragszom rád. Meg fenyegetőzés.
Úgyhogy most lakást keresünk. Aki tud valami lehetőséget ne habozzon megosztani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése