Az a meglepő és váratlan fordulat áll fent, hogy szombat van és én offos vagyok. Persze próbálkoztak, hogy ne legyek, de a kikapcsolt telefon csodákra képes, mondjuk egy egész szabad hétvégére. Mert a rota szerint nem csak ma vagyok szabad, hanem holnap is. Elkezdődött a holt szezon itt a hotel bizniszben. Ami ugyan azt jelenti, hogy pénzben ez nagyon fog fájni, de kicsit több időm lesz másra, másokra. Mert mind tudjuk, férjhez kell mennem.
É. szerint ez megint olyan project, amit szívvel-lélekkel űzök, bár azért be kell vallanom, hogy néha buzi fárasztó. Egy részről 9 éve nem randiztam, más részről nem beszélek angolul, ami nagyban nehezíti a dolgot. Szóval mindenkinek elmondom már az elején, hogy nem beszélek angolul, ha iszom még inkább nem, és valószínűleg én leszek életük legfurcsább randija. Ennek ellenére E. (aki szerencsére nem Ernest) úgy döntött, hogy én egy cuki lány vagyok, aki megérdemli, hogy elvigyék vacsorázni és moziba.
R. (aki nem Bob) továbbra is úgy érzi, hogy az élete része vagyok és jogot formálhat rám, amit rendszeresen ki is fejez sms-ek és mélek formájában, ami egy részről vicces, más részről szánalmas, harmad részről iszonyú dühítő. Kb. ezerszer írtam már le neki, hogy részemről vége, ő kb. milliószor írta le, hogy viszlát. Csak azt tudnám, hogy akkor miért is ír újból és újból és újból és újból… Komolyan nem vagyok ám ennyire jó nő, hogy ne lehessen elengedni. Girhes vagyok és tele vagyok kék-zöld foltokkal. Az xs-es cuccok konkrétan lötyögnek rajtam, a héten megvettem életem első színházba menős ruháját, ami a ruhaakasztón lógva pontosan úgy néz ki, mint egy Barbi partiszett. Arra is rá kellett jönnöm, hogy a pizsinacim nem egyszerűen kitágult, hanem konkrétan belefogytam. Ehhh…
Viszont vannak szuper jófej barátaim, akik ha haldoklom az éhségtől sütnek nekem rántott húst. Mivel én rendszeresen haldoklom az éhségtől, ezért a rántott húst gyakorlatilag minden nap megenném, kár, hogy már nem egy házban lakunk, mert akkor biztos nem lennék girhes. Azt is el kell mondanom, hogy csajos szobává alakultunk. Három ágyon, hárman alszunk. Ez egy komoly előrelépés, ti ezt nem is tudjátok mennyire. Van életterünk, ami elképesztő, hihetetlen és egyéb más jelzők, amik most hirtelen nem jutnak eszembe. Meglepő, hogy az ember lánya egy saját ágynak is ennyire tud örülni. Az élet apró csodái. (Ilyenkor persze eszembe jut, hogy otthon saját lakás, franciaágy… apró csodák, nohiszen.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése