Mielőtt hazamentem volna megkaptam E.-től a karácsonyi ajándékot, egy gyönyörű télikabát formájában. Mert napokkal azelőtt nyígtam neki, hogy ez a mostani kabát vékony, nincs neki kapucnija se és különben is. Erre kaptam egy tökéletesen vízálló, kapucnis, irtó meleg télikabátot. Jah, és egy tökéletesen bűnronda táskát is, de erről hallgassunk örökre. (Csillog. Nagyon.) Maradjuk annyiban, hogy az ajándéka gyakorlatilag überelhetetlen kategóriába esett, vagyis komolyan gondolkodóba kellett esnem, hogy mégis mi a fenét hozzak neki Nagymagyarországból.
Turulmadarat lánccal? Végül hosszas hezitálás után sikerült kiválasztani neki egy vámpíros pólót, xxl-eset, mert már akkor bejelentette, hogy tutira hízni fog a karácsony alatt. Kapott egy cuki matchbox teherautót is, mert az minden álma, hogy egyszer saját teherautója legyen. És a legjobb ajándék közel s távol – majdnem olyan jó, mint a télikabát – egy több darabból álló, komplett szénceruza készlet, radírokkal, hegyezőkkel, színekkel és mindez egy gyönyörűen kivitelezett fa dobozban. Könnyekig meghatódott, csak jelzem. Ez a nagy ember, csak forgatta a kezében a fa dobozt és folyton azt kérdezgette: honnan szerezted? honnan szerezted? gyönyörű… gyönyörű. Azt már nem is kell mondanom, hogy ha valakit sírni látok, automatikusan sírok én is, szóval szépek voltunk így együtt.
Aztán megnéztük a Kontroll-t, mert az is a meglepetés részét képezte, hogy elhoztam neki a kedvenc magyar filmemet. Lévén, hogy nagy filmrajongó, de magyar filmet eddig még nem látott. Jelentem, nevetett, ámult és tetszett neki. A kallerek munkája külön csodaszámba ment. El kellett magyaráznom a dolgok mikéntjét. Végül sikerült egy mondatot tökéletesen elsajátítania: Jegyeket, bérleteket! Szerinte ennél faszább meló a világon nincs. Mondtam, hogy azért ez nem ennyire jópofa, főleg, hogy mindenki utálja őket, de őt ez nem zavarta. Ezek után kíváncsi leszek mennyire fog neki tetszeni, ha nyáron majd futnunk kell előlük a 4-6-oson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése