Piszok nehéz úgy blogbejegyzést írni, hogy tudom idén nagyjából minden, amit most itthon teszek, az az utolsó. Utoljára ébredek együtt Plüss-sel, utoljára reggelizünk együtt, utoljára fürdök fürdőkádban, utoljára ebédelek együtt Anyukámmal, utoljára beszélgetünk hosszasan anélkül, hogy azt mondanám, most le kell tennem, mert sok lesz a telefonszámla, utoljára… utoljára… utoljára…
Nem szeretek búcsúzkodni, nagyon rossz is vagyok benne, mert folyton bőgök. Tegnap végigbőgtem az UTOLSÓ esti sétánkat Plüss-sel. Végig fogom bőgni az utat fel Pestre. És csak a Jóisten a megmondhatója, hogy az első pár napban még mennyit fogok bőgni Londonban. Nem könnyű visszamenni, soha sem könnyű. Akkor sem könnyű, ha vár valaki, aki fontos nekem, akinek fontos vagyok. Mert közben a szívem felét itt hagyom. Itt hagyom Anyában, a húgaimban, a barátaimban és Plüssben.
Nehéz így évértékelést is írnom, mert most elvileg az következne. Szóval azért ugorjunk neki. El kell mondanom, hogy ez is egy ritka szar év volt. Elindultam Londonba. Belebuktam. Hazajöttem. Nagyon sajnáltam magam. Aztán hála a barátoknak újból összeszedtem magam és volt erőm visszamenni. Nem mondanám, hogy annyira remek odakint, de úgy tűnik találtam egy fix állást, amit bár utálok onnan van a pénz. Aztán randizgatni kezdtem, ami nem volt rossz. Megismerkedtem R.-rel, aki egy fasz volt, annak ellenére, hogy valami elképesztően jóképű és pont olyan, akit elsőre kívánnék magamnak. Nyeltem egy nagyot és sok nyűglődés után megszabadultam tőle. Aztán találkoztam E.-vel, aki első pillantásra nem egy “hű de jóképű fiú”, viszont kedves, figyelmes, aggódó, humoros srác. Jó vele. És azt hiszem szerelmes vagyok belé. Csak abban reménykedem, hogy ő is szerelemes belém. Érdekes, hogy A.-nál ezen soha nem aggódtam, teljesen természetesnek vettem, hogy nem kell azon gondolkodnom, hogy szeret e, vagy szerelemes e belém. Most pedig aggódom, gondolkodom rajta. Mennyire hülye is az emberi természet.
Igén is megvettem a csodakönyvet, ami két éve minden alkalommal megmondja a tutifrankót. A borzalmas az, hogy tényleg megmondja a tutifrankót. Eddigi években csupa borzalom várt: haláleset, munkahely elvesztése, barátok pálfordulása, pénzügyi problémák. Az idei év végére írt csak némi megkönnyebbülést. És úgy tűnik szó szerint bejött. Most viszont könnyebb évet ígér, pénzügyi problémákkal tarkítva ugyan, de könnyebb évet. Már alig várom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése