2013. július 29., hétfő

Young at heart

Már egy ideje tervezem, hogy megírjam ezt a posztot, mert az nem lehet, hogy ne álljon itt mementónak, hogy idekint Londonban milyen szuper fiatalokkal hoz össze a sors. Mert jellemzően leginkább a fejünket csóváljuk a mai fiatalok láttán, hallatán és elképzelni sem tudjuk, hogy megállnak a saját lábukon vagy, hogy az idejük nagy részét nem a talpuk tanulmányozásával töltik, hanem valami sokkal értelmesebbel. Pedig tény, hogy nem jöttem volna vissza, ha nincs K., aki a maga 20 évével simán kenterbe vert engem kitartásból, akaraterőből. Folyton az járt a fejemben, ha ő képes rá, akkor engem vajon mi gátolhat meg benne. Egyszerűen akkora ereje van ennek a kicsi lánynak, hogy képes volt átlendíteni a legrosszabb perióduson, amit Londonban töltöttem, már a puszta jelenlétével is. Komolyan nem tudom hova lettem volna nélküle, arról nem is beszélve, hogy O.-val való konflikusaimat is tompította. Borzasztóan sajnálom, hogy E.-t már nem ismerhette meg, de hiszem, hogy lesz még rá alkalmunk és ezúton is köszönöm neki azokat a feledhetetlen hónapokat, amit a társaságába tölthettem, örökké hálás leszek neki érte.

Aztán TB, akivel kezdetben csak lakótársak voltunk, majd összekötött minket a munkakeresés keserves időszaka, ami párosult a mindkettőnk közös szenvedélyével, Londonnal. Szerintem nagyjából ő az egyetlen ember, akitől még az állandó okoskodást is elviselem, mert mellé olyan szeretetteljes személyiség társul, ami tökéletesen elfeledteti, azt, hogy éppen az előbb próbált meg bemagyarázni egy nyilvánvaló baromságot. De lehetelen haragudni rá, és elég is csak legyinteni, mert tudom, hogy bármikor számíthatok rá, E. mellett ő az egyetlen biztos pont az angliai tartózkodásomban. És lehet, hogy banálisnak tűnik, de nem is tudom elképzelni az életemet már nélküle. Az pedig, hogy sokkolóan majd 10 évvel fiatalabb nálam már le sem merem írni de.

Legújabb ismeretség pedig Mafia, aki K. korosztálya. Fejben, lélekben és intelligenciában messze túlmutat bárkin. Nekem pedig borzasztó kín, ha azt hallom hogyan ostorozza magát, amikor látom, hogy erőn felül teljesít, építi az életét, a hugáét, holott szerintem még abban a korban van, amikor hanyagul lábat lóbázva kéne élveznie ezt az egészet. Persze nem féltem őt attól, hogy nem élvezi, de ha megtehetném, akkor sokkal, de sokkal könnyebb életet kívánnék neki. arról pedig fogalma sincs, hogy mekkora tehetség (és nem csak A.-nak jegyzem meg zárójelben, hogy az Ezoparát is neki köszönhetjük).

Szóval, ők az én energiáim, a lendületem és az akaraterőm idekint a nagy ködösben. Hálás vagyok nekik és hiszem, hogy a világot pont az ilyen kvalitású fiatalok viszik előrébb (és ilyenkor eszembe jutnak az otthon hagyott barátaim, akik borzasztóan hiányoznak, és alig várom, hogy végre újból láthassam őket).

3 megjegyzés:

  1. szerintem nagyon sok múlik azon, hogy alapvetően jó természeted van és bizonyára így könnyebb veled barátkozni, ezért kedvel meg téged mindenki hamar, akár csak blogon keresztül is :)

    VálaszTörlés
  2. Ohhh... hát az én áldott jó természetemről O. valószínűleg ódákat tudna zengeni. :D Tudom, hogy nem vagyok könnyű eset, de a barátaimért, a családomért bármire képes vagyok.

    VálaszTörlés
  3. köszönöm a kedves szavakat, és én is nagyon örülök, hogy ismerhetlek :)

    VálaszTörlés