Ikea

Rá kellett jönnöm, hogy nem tudok blogot írni, ha E. körülöttem van. Kicsit olyan megcsalásnak érzem, hogy magyarul írok, azt is megcsalásnak érzem ha magyarul beszélek, bár ez egy idő után elmúlik ha nagyon belelendülök. Ilyenkor jön az, hogy ráhajol a vállamra és próbálja kibetűzni, mit írok, miközben nagyokat röhög. Nem érti az "s" és az "sz" hang közötti különbséget, de arra csak most jöttem rá, hogy képtelen kimondani a "gy" hangot, az egy-et következetesen edzsi-nek ejti, amin meg én röhögök. 1:1

Aztán az is van, hogy egyre nagyobb darabot hasítok ki a közös szobánkból. Ott kezdődött, hogy Gromit és Shaun folyton beesett az ágy mögé, ahonnan csak bonyolult tornamutatványokkal lehtett kipecázni őket. Így aztán megkaptam az ágy fölötti második polcot is, ahol most Gromit, Shaun és Bruce Lee üldögél boldog egyetértésben. Az első polcot már időben lefoglaltam magamnak, a pár darab báránykámnak, gyertyáimnak és most végre sikerült bevennem a második polcot is. 

Tegnap pedig nagytakarítás közben ráeszméltem, hogy van nekünk ablakpárkányunk, belül. Oda és vissza voltam a boldogságtól, mert ez egyet jelent csak: virágokat. Amik azóta hiányoztak, mióta kijöttem Londonba. Odahaza gyönyörű orchideáim voltak, korallvirágok és pálma, itt nulla zöld, virágok is csak a kertben (bár legalább van kert). Mivel virágokon kívül még képkeretekre is szükségem volt, kézenfekvő volt számomra az Ikea, főleg, mivel anyukának meg gyertyák kellettek. Ez még otthoni körülmények között is Ikeáért kiált.

A legjobb az egészben, hogy itt az Ikea csak egy fél órás buszútra van, ami gyakorlatilag semmi. Úgy döntöttünk, hogy csak a piacteret nézzük meg, mert bútort ugysem akarunk venni, ellemben gyertyát, képkeretet és virágokat igen. Persze közben olyan dolgokra is elcsábultunk, mint falióra, buboréklámpa a fürdőbe, kinálótálca... stb. De azért sikerült megvennünk azokat a dolgokat is, amiért mentünk. Így a táskába került egy korallvirág, egy sárkányfa és egy szerencsebambusz is, meg persze gyönyörű piros képkeretek.

Hazaérve aztán belaktam a teret. A virágok cuki bádog kaspót kaptak és kikerültek az ablakpárkányra. A bambusz kék pici üvegcsét kapott. Most már csak a másik ablak sikít virágokért, de úgy vagyok vele, hogy ha ezek kibírják egy hónapig, akkor elzarándokolok és veszek még egy garmíturát. Plüsskutya és Anyukám is végre képkeretet kapott, és minden félelmem ellenére remekül mutatnak a piros képkeretben a kék falon. Kezdem magam kényelmesen érezni, még akkor is, ha az elején ragaszkodtam ahhoz az elképzeléshez, hogy ez E. szobája, nem tudok kibújni a bőrömből és kellenek a szememnek ugyanazok a megszokott szépségek, mint otthon.

E. hazaérkezve, csak annyit mondott mosolyogva, hogy úgy érzem bejelölted a területhatárokat. Válaszként csak annyit mondtam, hogy amíg nem kap a boxbaba virágfüzért a nyakába, addig szerintem nincs semmi baj. Még szerence, hogy ezt ő is így érzi.