2013. július 1., hétfő

Happines

Azt álmodtam, hogy a volt munkahelyemre mindenkit visszavettek,  - még azt a srácot is, aki velem egyidőben jött ki Angliába - és újra együtt a banda, csak nekem nem szólt a főnök, hogy minden a régi. Borzalmas volt felébredni úgy, hogy még mindig bennem a szálka és szomorú vagyok attól a ténytől, hogy én nem kellek oda. Nem azért, mintha boldogtalan lennék vagy elkesedett a mostani helyzetemben, csak ilyenkor mindig az jut eszembe mennyire könnyebb is lenne otthon a barátokkal, a családommal. Minden nap magyarul beszélhetnék, értenék a szóvicceimet, nem kéne milliószor visszakérdeznem, hogy ez vagy az mit jelent, hogy aztán 5 perc múlva jól elfelejtsem megint.

Az eszemmel tudom, hogy egy év alatt mennyi mindet elértem itt kint, olyan dolgokat is magaménak tudhatok, amiről éveken keresztül nem is tudtam mennyire hiányzott. Látom a fényt az alagút végén és pontosan tudom, hogy mikor kezdődött ez az egész tipródás. Pontosan látom mit, hol rontottam el, hogy mennyire naívan kormányoztam az éltemet és elépesztően borzasztó látni azt, hogy még mindig a gyász szakaszaiban élek a régi életem elvesztése miatt. És ezáltal pontosan olyan érzésem van, mintha csak magamat becsapva igyekeznék azt látszatot kelteni, hogy boldog vagyok. Pedig csak boldog akarok lenni és nem a múlton rágódni.

Persze az is igaz, hogy az ember csak utólag tudja azt, hogy mikor volt boldog, mert adott pillanatban nem látja a fától az erdőt. És utálom, hogy bárkivel ha beszélek, akkor az a kérdés, hogy valóban boldog vagyok e? Mintha megkérdőjeleznék azt, hogy valóban így van, vagy megpróbálnak mögé látni, mert tuti, tuti, hogy nem lehetek boldog, nem így, nem most, nem ilyen körülmények között. Mintha valami küldetésem lenne, hogy irányt mutassak mindenkinek, de mintha elbuktam volna benne, most, hogy azt mondom boldog vagyok.

Ezért aztán igyekszem elgondolkodni azon, hogy mit is rontottam el már megint, hol buktam el a küldetésben. Holott csak boldog akarok lenni a nagydarab, angol-török medve oldalán, gyereket akarok és nyugalmat. És komolyan nem szeretnék többet Magyarországon hagyott dolgaimon rágódni.


2 megjegyzés:

  1. Ne csak akarj boldog lenni - az olyan, mintha soha nem érhetnéd el... inkább csak LEGYÉL boldog! (és ne gondolkozz rajta sokat :) )
    Nézz körül, és lásd, hogy szép az élet! És tudom, hogy Te megtaláltad a helyedet odakint, és boldog vagy.


    (ez most lehet, hogy képtelenségnek tűnik bizonyos körülmények miatt, de én boldog vagyok...)

    VálaszTörlés
  2. Igazad van, akkor úgy mondom, hogy boldog vagyok. És úgy szeretném, ha végre mindenki el is hinné.

    (És nagyon, de nagyon-nagyon örülök, hogy boldog vagy.)

    VálaszTörlés