2015. október 22., csütörtök

Nya

Nagyon remélem, hogy csak front van, vagy gond van a bolygók állásával, mert még egy ilyen napot nem bírok végigcsinálni, érzem.

Kezdődött azzal, hogy piszok szarul aludt. Óránként fent volt, lógott rajtam, csapkodott, pörgött, forgott. 6 órakkor fent volt, sikeresen visszaaltattam hétig, amikor is, úgy döntött, hogy ráül a fejemre. Sajnos egész éjjeli nem alvás miatt nem voltam vicces kedvemben és bár röhögtem, legszívesebben sírtam volna. Ekkor jött az apja és megszánt, elvitte a pokolfajzatot csöppnyulat reggelizni, én meg visszaaludtam még egy órácskát, amiből folyamatos nyüszkölés ébresztett. E. szerint addigra Ficánka már fáradt lett, csapkodta a reggelire kapott kekszeket, majd ledobálta a földre, végül kezeivel kalimpálva jelezte, hogy neki most van elege az etetőszékből, és mindehhez persze fülsértő visítás társult. 

Kivettük. Ekkor jött a kedvenc meséje, ami miatt torkaszakadtából ment az üvöltés, hogy vissza akar ülni. Aztán persze az sem volt jó, mert szomjas, mert éhes, de mégis inkább szomjas, unatkozik, vegyél ki, tegyél vissza, enni, brüm-brüm, Nya! Nya! vegyél fel, tegyél le, inni, brüm-brüm, nem azt a másikat, hagyjál, egyedül, elestem, fáj, vegyél fel, tegyél le, Daddy! Daddy! Végül 11 órakkor úgy láttam, hogy már elég álmos, elvittem altatni. Nem ment. 

Próbáltunk ebédelni, de ugyanez pepitába. Kettőig nyomta megállás nékül, mi meg kiütve ültünk a konyha padlóján, miközben Ficánka tábornok borzolta az idegeinket. Kettőkor újabb altatási kísérlet, ezúttal sikeres, négyig kiütve alszik. Rossz hangulatba kel, simán előadja a délelőtti változatot, kicsit magasabb frekvencián. E. elmenekül fürdeni, én próbálom lekötni az energiáit, majd cserélünk. 

Vacsoránál jól eszik, egészen addig, míg meg nem dícsérem, onnantól minden kaja a földön landol, hozzá pedig nyekereg, ki akar jönni, aztán ölben akar lenni, biciklizni akar, udvarra akar kimenni, és mivel ezek nem valósulnak meg összedől a világ, Ficánka üvölt, sír, taknya-nyála egybe. Vígasztalás nem kell, kezdődik az egész előről. Vegyél fel, tegyél le, kisautó, egyedül, inni, Nya! Nya! toljál, nagypapa, mese, fel, le... stb.

Fürdésnél előadja, hogy mennyire fáradt, de már nem dőlünk be. Pizsamához nincs türelme, azt már a szobába adjuk rá. Ülünk a játékai között, de őt jobban érdeki a konnektor. Milliószor szólunk, elmagyarázzuk, elvisszük, bedugjuk a lukakat, újra és újra. Ekkor a vezetékekkel akar játszani, mi mással! Szólunk, elmagyarázzuk, visít, bőg, mintha az élete múlna rajta. Lefekvés, szoptatom, ölelem, tíz perc és a fejemen ül. Megint játszószőnyeg, de a konnektor érdekesebb. Szólok, szólok, szólok, kissé erélyesebben, bőgés. Megvígasztalom, játszunk, de az nem tetszik. Konnektor. Szólok, szólok... bőgés... konnektor. Szerintem megbolondultam. Szólok, elviszem, próbálom altatni, sír, majd kiröhög. Vezetékek. Szólok, szólok... bőgés... vezetékek. Szólok, fenyegetőzöm... Nya! Nya! Próbálom altatni. 

És végre elaludt. Remélem csak a foga jön. Olyan édes, ahogyan alszik. Megzabálom. Adok egy puszit, vagy kettőt... inkább mégsem, a végén még felébred.

3 megjegyzés:

  1. Szegény! Hát kitartást! Ilyen esetekben nagyon nincs is adu ász, ugye? Nincs kikapcs gomb. Nem tudom hogy birtad ennyi alvással. De hamarosan megtudom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ficánka nem jó alvó. Oké, az igazság az, hogy Ficánka gyakorlatilag nem alszik. Már mindenhol voltunk, mindent kipróbáltunk és mégsem. Nem verem nagy dobra, mert mindenki jön az ő módszerével, doktorával, tanácsával és nem hiszi el, hogy tényleg MINDENT kipróbáltunk. Egyet tudunk, túléljük. És reménykedünk, hogy egyszer kinövi. Mondjuk én örülnék, ha ez kicsivel még a kamaszkora előtt megtörténne. :)

      Törlés
    2. Mindenki a maga tanácsával.. És mennyien vannak?! Nekem már most mindenki mondja a magáét

      Törlés