Több mint 10 évig számokkal, táblázatokkal, grafikonokkal brillíroztam nap, mint nap és élveztem. Mármint, komolyan élveztem, hogy csudaszép grafikonokat építhetek néhány számból, annak ellenére, hogy a számoktól az agyam masszív szarkupaccá válik. Azért egészen jól elboldogultam, úgy érzem.
Aztán jön az, hogy ott ülsz néhány kockafej társaságában és grafikonokat kell elmagyaráznod angolul. Még magyarul sem semennyire, hát még angolul, na de kérem. Meg minőségi hókuszpókuszokkal hadoválni, amit egyébként is eleve humbugnak tartok, mert valaki vagy képes minőségi munkát kiadni a keze közül vagy nem és ezen nincs nagyon mit számolgatni, vagy tanakodni. És vevői reklamációt kell összehasonlítani a havi célokkal és a jövőbeli tervekkel. Piros vonal, kék oszlop, zöld háromszög. Time-planing és other stupid things. Hellyeah. És ott akkor rájöttem, megvilágosodtam elértem a nirvánát, hogy én menthetetlenül bölcsész vagyok, tarisznyával, álmokkal és ideákkal. Kár, hogy ebből nem lehet megélni, ugye. Illetve a világon egyetlen dolgot utálok, mikor emberek bebizonyítják a nagy büdös semmit számokkal és oszlopokkal, miközben pontosan tudják, hogy egy nagy büdös lófasz, amiről beszélnek. Akkor már inkább az éhenhalás magyarbölcsész módra (cserébe viszont elmehetek szórólapozni Skóciába). Na, ez a hellyeah.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése