A címadó mondat most nem egy dal címe, ezt le kell gyorsan szögeznem. Azt is, hogy tökéletesen tudtam, hogy mit akarok leírni és valóban az lett belőle. Számomra ez még mindig meglepő, hogy beszélek, írok, olvasok angolul. Én nem beszélek angolul, az eleve kizárt.
Szóval, a fenti mondat azt jelenti, hogy ne hibáztasd magad. Ez egy fontos tanács. Bár, tudjuk, hogy tanácsokkal tele a padlás, akkor is ez az egyetlen, felülírhatatlan szabály van, amit mindig be kell tartani. Mert, ha nem teszed menthetetlenül elcsúsznak a dolgok. Így aztán nagy levegő és tessék hangosan kimondani: Nem hibáztatom magam! Ugye milyen jó? Most egy kicsit hangosabban: Nem hibáztatom magam! Tökéletes. Már csak egy mosoly hiányzik hozzá. Érzed milyen jó? Egy csomó frusztrációtól szabadulsz meg.
Hogy ez miért is fontos? Leginkább azért, mert olvasod ezt a blogot. Komolyan. Ez egy énblog. Kimond dolgokat, beléd mar, gondolkodásra kényszerít és menthetetlenül azt fogod gondolni, hogy egyes bejegyzések Rólad szólnak. Ami eleve egy csalfa gondolat, mert mint írtam, ez egy énblog. Tehát a posztok rólam szólnak. Ilyen egyszerű. Lehetséges, hogy néhány bejegyzés önvizsgálatra késztet, hidd el engem is. Azért írok. Igen, leginkább azért, hogy kifejezzem azt kusza gondolathalmazt, ami a fejemben kering. Ha magadra ismersz benne, az csak abból adódhat, hogy Te is ebben a kis országban élsz, közel egyforma korosztály vagyunk és a barátom vagy. Ennyi éppen elég ahhoz, hogy ugyanazokkal a gondokkal küzdj, ugyan úgy érezz, mint én.
Ettől függetlenül szeretem a méljeiteket, telefonhívásaitokat, szemrehányó pillantásaitokat, mikor megpróbáltok szembesíteni azzal, hogy egyes posztokat Rólatok írtam. Mert akkor tudom, hogy olyan posztot sikerült írnom, amin Ti is elgondolkoztatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése