Szerencsés csaj vagyok, olyan középsuliba jártam, ahol a nemek aránya 70-30 volt, a srácok javára. Ugye, mindenkinek megvan? Még azt is elmesélem, hogy a tetejében itt a fiúknak olyan mesés hobbijuk volt, mint: falmászás, sziklamászás, barlangászat, terepbiciklizés... stb. (igen, mindegyikhez volt szerencsém, de terepbicajozásban nem vagyok túl jó). Gyönyörű srácokkal voltunk összezárva nap, mint nap. Talán ezért sem tudok mit kezdeni a nyünnyögő nyuszkómuszkókkal.
De mind közül egy volt az, akibe nagyjából az összes csaj szerelmes volt. Szőke hosszú haj, nagy kék szemek, tökéletes izmok, görögös arcél. Falat meg sziklát mászott, szabadidejében pedig végigjárta Európa összes vulkánját. Remélem most már mindenkinek megvan, és el tudja képzelni, mennyire fantasztikus csávó volt... van és lesz.
Ma ugyanis találkoztam vele a postán. Ahol két pici gyerekével jelent meg kézen fogva, tökéletesen lebarnulva, villogó kék szemekkel. A nyakamba borult, az enyémbe. Mert kb. 16 éve nem láttuk egymást, és imádtam, hogy nekem mindig vele kellett sziklát másznom, vagy laborkísérletet végeznem, mert a nevünk egymás mellett állt a osztálynaplóban és így voltunk beosztva párba. Kiderült, hogy Törökországban, Izlandon, Norvégiában... stb. dolgozik kőolajfúrásoknál. Mesélt, mesélt én meg hallgattam és arra gondoltam, hogy most is tökéletes, és tökéletesen boldog.
Én pedig amellett, hogy kuuuuurvára irigylem a feleségét, azért még van erőm azt kívánni neki, hogy legyen mindig ugyanilyen boldog, mint most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése