Ma van a születésnapom. Ez a nap, amikor megint eltelt egy év, jön a számvetés ideje. Öregebb lettem, de hogy bölcsebb... nem hiszem. Még mindig rajongok a bárányokért, Sherlockért, Doctor Who-ért, a Game of Thrones-ért, a hosszú lábú, szőrös mellkasú pasikért, a félig kopasz kutyáért, az Anyukámért, a húgaimért, Londonért (a szállodákért nem, és a csúnya kövér fekete supervisor-om ért sem), a könyvekért, az olvasás élményéért, az almáért, a keserű csokiért, a jó illatú mosott ruhákért és még egy csomó mindenért, amiért normális ember nem, de hát ki mondta, hogy normális vagyok.
Szóval az az igazság, hogy nem változott semmi, csak annyi, hogy most az Egyesült Királyságban húzom az igát. A meló ugyanolyan fos, mint otthon volt, csak nagyjából milliószor nehezebb. Egyszer csak belejövök, ha meg nem, hát úgy is jó. Most itt szentül megfogadom, hogy nem fogok aggódni ezután semmin. Az élet úgy jó, ahogyan van. Tehetsz érte, hogy jobb legyen, feláldozhatsz dolgokat érte, hogy jobb legyen. Ez mind az egyén döntése, és én azt döntöttem, hogy most jó itt nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése