Az amikor a rota-ban rád kerül a sor, hogy off-os vagy, az maga a mennyország. Egy részről azért, mert kurva fáradt vagy és rád fér a pihenés, más részről azért, mert London hatalmas és képtelenség bejárni minden zegét és zugát. Ma pl. délelőtt Camden Town-ban jártam Tatalya-val. Nagy cipő néző túrán voltunk, végül üres kézzel távoztunk. Vagyis én nem, mert sikerült 2£-ért négy gyönyörű kitűzőre szert tennem, ami ugye hülyének is megéri, hát még nekem.
Aztán immár egyedül sétáltam egy hatalmasat a kedvenc parkomban, meglátogattam Bözsit, de épp nem ért rá. Majd kalandos úton eljutottam London egyetlen magányos Tardis-ához. Mindenki általános derültségére jól körbefényképeztem. Persze, mert ők nem tudhatják mennyire felemelő dolog látni egy kék rendőrségi telefonfülkét, még akkor is, ha poros, koszos és elhagyatott. És mivel kellően nosztalgikus hangulatba kerültem, gyakorlatilag a sírás határán álltam, így muszáj volt még egy kitérőt tennem a National Gallery-be, hogy megnézzem Vincent napraforgói még mindig a helyükön vannak e. Szerencsére megvoltak, bár most igen kevés képe volt kint. Viszont Monet vízililiomai még mindig csodálatosak, Leonardo Madonnája még mindig a legszebb és Van Eyck házaspárja még mindig a legijesztőbb számomra.
Holnap pedig újra vér, verejték és könnyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése