Nagyjából ezt a szót tanultam meg első alkalommal a meló miatt. Ugyanis tele vagyok velük. Olyan helyeken is, ahol még csak nem is álmodtam róla, hogy lehetnek. Elmondanám. Lehetnek. Pl. fingom sem volt róla, hogy a sok járkálástól a nagylábujjaim körmei alatt is. Mert, hogy először csak zsibbadt, én meg azt hittem csökött kis agyammal, hogy majd úgy járok, mint a molytalin mesélt fiatal srác, akinek le kellett vágni a lábát, mert elzsibbadt. Ma reggel viszont fürdés közben megvilágosodtam. A körmeimnek ugyanis furán lila színük volt. Közelebb hajolva, tudatosan megvizsgálva rájöttem, hogy mégsem fogják levágni, leesik majd magától.
Persze az is lehet, hogy még mindig az este elfogyasztott félelmetes mennyiségű körtés cider beszél belőlem. Vagy az utána megnézet Promotheus című film. A körtés cider jó, a filmet ellenben nem ajánlanám, tekintve, hogy én olyan szinten rosszul lettem az abortuszos jelenetnél, hogy szégyenszemre ki kellett mennem a teremből és vagy 15 percig megállás nélkül remegtem a wc-be menekülve, mert egyedül oda nem értek el a hangok. Szóval még mindig nem bírom a vért és 3D-ben ezek a dolgok még sokkal szörnyűbbek. És különben is, kb. az első egy órában látványosan unatkoztam, szerintem be is aludtam (körtés cider helló!), aztán meg jöttek a gyomorforgató jelenetek és az egész átváltozott gyilkolásba, hirtelen feléledő halott emberekbe és nyálkás lényekbe... szóval egy szó mint száz, ez nem egy nekem való film volt.
Viszont megtudtam, hogy Barrynek megvan az összes Doctor a legelejétől, és az este folyamán nagyjából kitárgyaltuk az összes Dokit. Neki a kedvenc részei a '60-as évekbeli Dokik, de szerinte azért, mert akkor mindenki dzsangát szívott (igen, ő is) és ez erősen meglátszik a sorozaton. Barry egyébként egy igazi angol úriember, képes volt a zuhogó esőbe is visszakísérni az Oxford Streetre. Mielőtt még bárkinek szöget ütne a fejébe, hogy pasizom, leszögezném, hogy Barry kb. az apám lehetne. Persze ez őt nem akadályozza meg abban, hogy flörtöljön. A. szerint pedig nyugodtan pasizhatok, mert az élet ettől szép. Szerintem pl. az élet a paradicsomos szardíniától is szép, bár egyesek szerint büdös.
A cider és a film azért is volt remek, mert tegnap olyan szintem tört rám a honvágy, hogy azt hittem meghalok. Szó szerint. Elemi erővel taglózott le, hogy hiányzik az Anyukám nevetése, A. hangja, Plüsskutya puha kis teste, Jeva okos mondatai, KisBab reggeli nyöszörgése és az a rutin, amiben már évek óta éltem otthon.
Szóval a testem tele van zúzódásokkal és sajnos a lelkem is. Pedig még arról pl. nem is meséltem, hogy el fogok költözni ebből a lakásból máshova. És, hogy mennyire nagyon jól esnek a különböző felületen hagyott "ne add fel Rézi" mondataitok. Remélem sikerült egy kicsit orvosolni a problémát és mostantól tudtok komentölni, mert nekem is fontos a "hangotok".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése