Mióta kint vagyok Londonban minden nap látogatottsági csúcsokat dönt a blog. Pedig az azért el kell mondanom, hogy kb. ugyanaz történik velem, mint otthon. Reggel elmegyek a melóba. A belem kihajtom, dolgozom egész nap. Este hazamegyek. Megnézem a kedvenc sorozatomat és alszom. Reggel elmegyek a melóba... stb. Persze közben oda-vissza egy-egy órát ücsörgök a piros busz felső emeletén, nézelődöm, ámuldozom vagy éppen olvasok. Ha leszállok utat török magamnak a tömegben vagy az eső elől szaladok hazáig. Almát eszem, amit még utoljára a canteen-ból csórok elfele jövet vagy bagettet rágcsálok, amit a Sainsbury's-ben vettem hazafele jövet.
Itthon morgok, mert a lakótársak nem túl kompatibilisek velem, én meg velük. Lévén, hogy tök más időbeosztásban dolgozunk. Én hajnalban kelek, este érek haza, fáradt vagyok és nyűgös, mindenki hagyjon békén. Ők normális időben kelnek, normális időben érnek haza, sokáig fent vannak, ordibálnak, megeszi a kajámat, elfelejtik visszaadni a hosszabbítómat és egyáltalán.
Azt pedig még mindig nem értem, hogyan lehet az, hogy ömlik az eső, az embernek befagy mindene (Június van, helló!), mindenki állig felöltözve mászkál és... és... és... tangapapucsban. Én ezt komolyan nem értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése